Őszből tél felé

Ahogy beléptünk novemberbe, valahogy hirtelen kézzelfogható közelségbe került a téli ünnepkör (és nem csak amiatt, hogy az október óta kerülgetett télapók mellé megérkeztek az üzletekbe az első szaloncukor szállítmányok is). Pedig ez a hónap még az őszhöz tartozik és az utóbbi két nap is sokkal inkább volt indiánnyár, mint a tél előszele... 

Mindenesetre úgy éreztem, időjárás ide - időjárás oda, hogy itt az ideje egy új, kicsit már téliesebb ajtódísznek :-).

Lebontottam a korábbi alapot, megmentettem amit lehetett az alapanyagok közül, majd magam elé készítettem azt a pici vödörnyi diót amit a sétáink során napról-napra szedegettünk össze. Régi tervem volt egy olyan ajtódísz, ami csak diókból áll össze. Ehhez sajnos még a mostani mennyiség sem volt elég, így a nagyobbakat kettészedtem (khm, a nagyobbakat... ezzel úgy voltam, mint optimista ember az evéssel: mindig a legnagyobbat szedtem ketté, így a végére már olyan darabok is sorra kerültek, amik soha nem is álmodták volna, hogy valaha méretesnek fognak minősülni :-).

 A hungarocell alapot betekertem sötétkékeslilás krepp papírral, majd elkezdtem ragasztgatni a diókat. Ragasztottam és ragasztottam. És még egy kicsit ragasztottam. Majd másfél óra és másfél rúd ragasztópisztoly töltelék után pedig elkészült a koszorú. Került még rá néhány hópehely (még egy szemrevaló irizáló fogkrémes dobozból vágtam ki őket valamikor), kék és fehér zsenília drótból tekertem neki akasztót és már mehetett is az ajtóra. 

Imádom rajta a különböző méretű diókat, az egészen aprók a kedvenceim :-).

Őszi dekor itt és ott III.

Valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy még javában az őszi dekorálásról írogatok, amikor a boltokban megjelennek az első Mikulások. Nem mondom, hogy nagyon meglepődtem amikor idén is ez történt, de ettől függetlenül mindig elmerengek azon, hogy mennyiben is tekinthető az normálisnak, hogy október 4-től már kaphatóak a csoki Télapók, hóemberek és egyebek...

Magam részéről továbbra is ragaszkodok hozzá, hogy az ősz is egy önálló, sokszor nagyon szerethető, néha kicsit lehangoló évszak, úgyhogy dekoráltam tovább :-). Méghozzá tegnap egy roppant lelkes kis segítővel, aki teljesen lázba jött, amikor bevonultam az ajándékba kapott négy kis dísztökkel és egy doboznyi vegyes terméssel a szobába. Meg is szavazta, hogy legyen egy madárijesztő, egy nyuszkó, egy kisbaba és egy maci (ez utóbbit sajnos csak akkor hozta a tudomásomra, amikor már 90 %-ban kész voltam a néni figurával - de megbeszéltük, hogy tulajdonképpen lehet ez egy lánymaci is, akinek a füle lelapult a haja alá :-D ).

Elsőnek a szemek kerültek fel, aztán az orrok, szájak végül a mindenféle kiegészítők, úgyhogy most - egy bő órányi ragasztgatás után - ez a vidám kis társaság mosolyog ránk az ablakpárkányról:

 

A napraforgós kalapú madárijesztő, a kisbaba (ha nem lenne egyértelmű, ZZ szerint a barna a babakocsi :-), a nyuszkó (akinek fehér szája komoly vitákat okozott, de ZZ hajthatatlan volt e téren :-P ), és az a bizonyos lelapulós fülű lánymaci :-).

Az ablakra szerkesztettem még egy falevél girlandot is színes transzparens papírok és egy raffia szál segítségével. Amikor süt a nap azért jó, mert megvilágítja a leveleket; amikor meg rossz az idő azért, mert egy kis színt visznek a szürkeségbe :-).

Őszi ajtókoszorú

Hétvégén amikor reggel leszedtem a száradó ruhákat, igencsak sietnem kellett, mert nagyon fáztam... Ebből rájöttem, hogy lassan _tényleg_ ideér az ősz. És ha már itt kopogtat, az mégsem járja, hogy egy nyári ajtódísszel találja szembe magát :-).

Elővettem egy hungarocell koszorú alapot és egy tekercs narancssárga szalagot (még a Plus kivonulása előtti végső kiárusításon szereztem be, "egyszer biztos jó lesz" alapon) és nekiálltam tekergetni. Közben pedig gondolkodtam, hogy mi is kerüljön rá.

ZZ-vel délelőtt gyűjtögettünk egy kicsit, de meg kellett állapítanom, hogy erősen idő előttiek vagyunk, mert még csak zölden lepotyogott makkot és fehér gesztenyét találtunk. Egyedül a mogyoró hozta a szép őszi formáját, és volt még egy köteg törött faágam, lehullott fakérgem is (már mondtam Z-nek, hogy be kéne állítanunk egy cserépkályhát, mert gyermekünk simán hazahord egy télre való tüzelőanyagot...).

Szóval megállapítottam, hogy ezzel túl sokra nem megyek. Ugye, milyen szerencse, hogy tavalyról még maradt egy mini vödörnyi mindenféle, amit nem volt szívem kidobni? :-) Bedugtam a ragasztópisztolyt és elkezdtem pakolgatni, ami a kezem ügyébe került. Ez lett belőle:

Miközben rakosgattam, eszembe jutott egy film ("Ki az úr a házban?" Chevy Chase és Jonathan Taylor Thomas főszereplésével), amit valamikor ősrégen láttam. A főszereplő család lakásában volt egy fal, ahova mindenféle érdekes dolgok voltak felrögzítve, amiket innen-onnan vittek haza, a film végén felkerülő darabbal pedig teljes lett a kép és kiadott egy kerek egész kört. Így ni:

Hogy évek múltán miért pont ez a kép maradt meg a fejemben?! Mindegy is, a lényeg, hogy gyűjtögetni és alkotni jó :-). Ha esetleg megnéznétek a filmet is, az esőtáncos részt ki ne hagyjátok!