"Minden nap megtanulok egy új szót. A mai napra felírt szó: "

Nyelvlapoc. Na jó, az idézett mondatot Angelo Provolone nem éppen így fejezte be :-). Az Oscar amúgy Sylvester Stallone messze legjobb filmje, amiben ráadásul nem hullanak az emberek, mint az őszi falevelek, szóval ha valaki még nem látta, mindenképpen csak ajánlani tudom!

De térjünk vissza a nyelvlapocra. Levendulalánynál találtam a jégkrém pálcikákból készített kirakó ötletét (ő meg egy régebbi újságban, ilyen az információáramlás :-). ZZ-nek viszont ezek a pálcikák még túlságosan picik lennének, így jutott eszembe eggyel nagyobb kiadása, ami eddig roppant népszerűtlen volt mifelénk, mert csak a gyerekorvos eszköztárából ismertük. Spatulaként. Ahogy viszont a gyógyszertárban nem ismerték. Na, ekkor tanultam meg az új szót. Az orvosi eszköz,amit az előbb körülírtam az ugyanis nem más, mint a nyelvlapoc.

Amikor megvolt az alapanyag, elővettem a múltkoriban megnyirbált Lego katalógust és kerestem belőle egy jónak tűnő képet (igaz, hogy ez éppen Duplo, ámde állatkertes így elnézzük neki). Felragasztgattam a spatulákat dekupázsragasztóval, majd préseltem a "Szakácsok könyve" alatt egy délutánt. Körbevágtam, lelakkoztam, hagytam száradni és kész.

Jó döntés volt a nagyobb méret, még így sem annyira egyszerű a kirakása :-). Szóval családilag megállapítottuk, hogy a nyelvlapoc egy nagyon jó alapanyag. Ezt pedig...

..."Persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem!" :-D

Oscar, Mr. Darcy és egy giveaway :-)

Bár a rajongós, fan-clubos korszakomat már egy ideje magam mögött hagytam, de be kell vallanom nagyon örültem Colin Firth Oscar díjának. A király beszédét ugyan még nem láttam, de némileg elfogultan látatlanban is megelőlegezem neki, hogy biztosan megérdemelte. No igen, Mr. Darcy anno az én szívembe is igencsak belopta magát :-). És hogy vagyunk így még egy páran, arra jó példa Michelle, aki giveaway hirdetésével ünnepli a nagy eseményt (na jó, csak részben az Oscar miatti a játék, de akkor is imádnivaló ötlet :-).

És az egyik kedvenc jelenetem a Büszkeség és balítéletből:

Most komolyan, hogy lehet erre nemet mondani :-D?

Lélekmelegítő

Azt hiszem mondhatjuk, hogy a múlt év vége és ennek az évnek az eleje nem sikerült túl jól. ZZ már majd egy hónapja esik egyik betegségből a másikba és bár nagyon jól tudom, hogy ezek a bajok kutyagumik ahhoz képest amiken mások nap mint nap átmennek, azért nem viselem túl jól. Szóval néha - főleg a ködös, szürke, náthakezdeményes napokon (mert naná, hogy megint elkaptuk mi is) - nagyon kell, hogy legyen valami ami ki tud rángatni az önsajnálgatásból.

Miután a fenti céllal megnéztük az Oscart, a Mamma Miát, a Görögbe fogadva-t - lendüljünk túl ezen a rémes fordított címen, az eredeti: My life in ruins - és a Bazi nagy görög lagzit, egy sorozat következett: az Anne.

Zöld Orom és a vörös hajú kis árva lány története nagy kedvencem volt már sok-sok-sok éve is, amikor a TV levetítette. Pont megfelelő mértékben romantikus, nevettető és szomorkás. Utána éveken át vadásztam a könyvben megjelenő részeit. Úgyhogy most el is olvastam szépen sorra őket - csak azt sajnálom, hogy egyszerre olvasni és hímezni nem tudok!

A filmek és könyvek mellé egy jó pohár házi forró csoki és egyből szebb a világ :-)!

Házi forró csoki por

25 dkg barna cukor

15-20 dkg étcsokoládé (én 81%-osat használok, de legalább 70%-os mindenképpen legyen)

2-3 ek jó minőségű keserű kakaópor (20-22% kakaóvaj tartalommal)

1 rúd vanília belseje vagy 1-2 zacskó bourbon vaníliás cukor

A csokit összetördelem, bepakolom a késes robotgépbe, hozzáteszem a többi alkotóelemet és addig járatom, amíg szép apró lesz. Jól záródó dobozba kerül, onnan pedig bögrébe. Pár kanál forró tejben kezdem el feloldani, aztán adagolom hozzá a többi meleg tejet, tapasztalataim szerint így oldódik a legjobban. (A por egyébként sokáig eláll - már ha esélye van rá!)