Egészséges, boldog új évet!

Immár hagyomány, hogy az év vége úgy talál ránk, hogy családilag szenvedünk valami kehes nyavalyában. Most ugyan "csak" a fiú részleg kókadozik, de lévén ez a család 2/3 része, ez is bőven sok. Ha pesszimista akarnék lenni, azt mondanám, illik az elmúlóban lévő 2012-höz... De optimista vagyok :-). Nem volt egyszerű ez az év, de túléltük (még a világ végét is :-), sőt, egyes részeit kifejezetten élvezni is tudtuk, úgyhogy azt hiszem, erre mindenképpen érdemes lesz koccintani éjfélkor!

És ha már az évbúcsúztató koncertre nem jutottunk el:

Egészséges, boldog új évet kívánok mindenkinek!

Mr. & Mrs. & forró csoki

Barátaink nyári házasságkötését követően találtam ki, hogy az idei karácsonyi csomagjukba a mindenféle enni-innivalók mellé ezek a bögrék is oda kerüljenek. Egyszerű Ikeás bögréket és porcelán filcet használtam. Jókat mosolyogtam a filceken virító "Perfect for Kids" feliraton, de tény, hogy egészen jól boldogultam a használatával, úgyhogy alighanem gyerekeknek is jó. Száradás után kellett kiégetni a sütőben (két adag mézes süti közé pont befért) most elvileg mosogatógép álló - de ezt már majd az új gazdáik tesztelik :-).

A bögrék mellé kerültek forró csoki pálcikák is. Olvasztott ét- és tejcsokit öntöttem jégkocka formákba (csillag, szív, lóhere), beléjük nyomtam egy-egy kis fa pálcikát, jobbról-balról kitámasztottam, hogy ne ferdüljenek semerre, majd gyorsan megdermesztettem (mázli, hogy nagyon hideg volt, a párkányon percek alatt elkészültek :-). Érdekes volt, hogy a szilikon és a merev falú jégkocka formák közül sokkal szebb lett, ami az utóbbiban készült, pedig látatlanban a szilikont szavaztam volna meg győztesnek.

Itthon is maradt pár csoki pálcika. Egy pohár forró tejben elkevergetve, mellé némi kekszet rágcsálva nekem nagyon bejött.
A forró csoki télen roppant szükséges dolog :-)

Mentás mogyorókrém likőr - gasztroajándékok 2012

Még nyár végén álltam a zsebkendőnyi kertecskénk szélén és azon gondolkodtam, hogy mit csináljak a tengernyi mentával ami ott virított... Túl sok ötletem nem volt, úgyhogy leszedtem és megszárítottam a leveleket. Aztán fogtam egy nagy kupacot és beletömtem egy kis üvegbe, majd felöntöttem Kalinka vodkával. Betettem a szekrénybe és most, decemberben elővettem. Intenzív illata és szép színe lett :-).

A likőr hozzávalói:
30 dkg Nutella
4 dl kávétejszín (a Spar sajátját használom, ami eddig nagyon jól bevált - és nem mellékesen az üvegébe lehet is tölteni a kész likőrt)  
1,5 dl leszűrt mentás vodka
 
A Nutellát gőz fölött megolvasztottam, majd a tűzről levéve hozzákevertem a tejszínt és a vodkát, és habverővel alaposan eldolgoztam. A likőrt hűtőben kell tartani, első fogyasztás előtt jó, ha legalább 48 órán át állni hagyjuk és ezt követően minden alkalommal rázzuk fel mielőtt kitöltenénk.

Üvegekbe töltöttem, kaptak kicsi karácsonyi dekort és így kerültek az ez évi gasztorajándékok közé. Sikerük volt :-), mondjuk After Eight rajongóknál ez nem is csoda.

A csomagokba a likőr mellé került még vodkában áztatott aszaltszilva étcsokival bevonva; étcsokiba mártott aszalt mangó; mákos pogácsa; szatmári szilvalekváros mézes tekercs; ribizlis és banános házi szaloncukor; házi vaníliakivonat és muffinos sütibefőtt hozzá való karácsonyi kapszlikkal.

Boldog-békés karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!

(Az angyalkáink mintája az Ovivarázs blogról származik, ezúton is nagyon köszönöm!)

Téli dekor itt és ott III.

Az idei év egyik kedvence lett nálunk a házilagos műanyag medalionból készített ablakdísz. Roppant büszke vagyok rájuk, mert abszolút újrahasznosított és mégis igen csinos dekorációk lettek (ráadásul még nem láttam korábban másnál, úgyhogy megszavaztam, hogy saját ötlet :-). Egyetlen hibájuk, hogy borzasztóan nehezen fotózhatóak...

Először is nézzünk körül a hűtőben. Ha a család rendszeresen fogyaszt fél literes joghurtot, tejfölt stb.-t akkor nyert ügyünk van, az alapanyag grátisz az ölünkbe hullik :-).

Nálunk ez volt a helyzet, úgyhogy a begyűjtést követően a megszerzett átlátszó műanyag tetők peremét levágtam. A leendő díszek belső oldalát bekentem dekupázs ragasztóval, megszórtam némi csillámporral. (A képen látható kis fiolát idestova két éve használom és még több, mint a fele megvan - nagyon kiadós.)

Belülre illesztettem a szalvétából kivágott képeket és még egyszer átkentem a ragasztóval, hogy mindenhol szépen kifeküdjön. Került belülre egy fehér papír is, hogy szebben látszódjon a minta, majd összeragasztottam a két tetőt a pereménél fogva.

Az illesztésre ezüstös dekorcsipke került, majd száradás után átböktem egy nagy tűvel és ezüst szálra fellógattam. Ennyi :-) És imádjuk őket.

Téli dekor itt és ott II.

Csak hogy szó ne érje a ház elejét, dokumentálnám, hogy a pingvinek után elkészültek a guriga rénszarvasok is, azaz a "citromsárga duci rénszarvas néni" és Rudolf  :-) :

A testeket ZZ festegette 4 évének minden koncentrálásával :-), a szarvakat és a piros nózit zseníliadrótból tekergettem, a pofikat alkoholos filccel követtem el (na, itt még van fejlődni való, de éjfél körül ennyire futotta :-P ).

Téli dekor itt és ott I.

Vagy inkább már karácsonyi? Nem is tudom. Mindenesetre roppant büszke vagyok rá :-). Még tavaly előtt történt, hogy megtaláltam ezt a fenyőfa formájú dobozt. Elég rémséges színe volt és az állapota sem volt a legtökéletesebb, de nem volt szívem ott hagyni (ki akarták dobni, úgyhogy inkább elkértem). Aztán hányódott egy évet hol itt-hol ott, tárolóként használtam, míg most újra előkerült. Sokat nézegettem, hogy mit is lehetne kihozni belőle, aztán ZZ hozta a megoldást. Már többször mondogatta, hogy nagyon szeretne világítós dekorációt és rájöttem, hogy a doboz tökéletes erre :-).

Fogtam a múltkori konzervdobozos akcióhoz használt célszerszámot és elkezdtem lyukakat fúrni a doboztetőbe. (Ha valaki ilyesmire adja a fejét és van fúrója, ne kímélje, mert  egyrészt ráment majd egy órám, másrészt a kezem még másnap is sajgott a fúrástól, köszönhetően a doboz jó masszív anyagának.)

Amikor készen lettem a lyukakkal, fogtam a fehér akrilfestéket, lefestettem a doboz minden oldalát és még mielőtt megszáradt volna, megszórtam csillámporral. Száradás után bepakoltam a dobozba három elektromos mécsest, rátettem a lyukacsos tetőt és gyönyörködtem :-).

A fényképet Z követte el, miután én feladtam...  Köszönöm<3

Adventi naptár 2012

Az ide naptár készítés már hónapokkal december előtt megkezdődött, amikor megláttam akciósan ezt a Paper Art házikót. Megrendeltem, megérkezett, elrejtettem jó alaposan :-). Több elképzelésem is volt arra, hogy hogyan szeretném díszíteni, de gyakorlatilag egyik sem hasonlított arra, amilyen a végeredmény lett.

Először a házat és a fiókok felét lefestettem fehér akril festékkel, a fiókok másik fele pedig piros színt kapott. A ház tetejére szabtam egy piros tetőt, majd alaposan behavaztam egy darab vlies segítségével. A téli mindenfélék között találtam pici fa figurákat, ezek közül került egy pár a fiókokra, a többire pedig lyukasztgattam csillagokat, hópelyheket csillivilli irizáló papírból. Ez utóbbira egyébként roppant büszke vagyok, ugyanis az történt, hogy elballagtam a helyi papírboltba glitteres papírért, majd szembesültem az árával (610Ft/A4-es darab). Ez egy picit visszavetette azt az ötletemet, hogy veszek pár (!) színben és majd abból vagdosok-lyukasztok. Bánatomban benéztem az 1 eurós boltba. Ahol egyből jobb kedvem lett, mert az egyik polc tetején mindenféle buli kalapok álldogáltak, csodás irizáló papírból arany-ezüst-piros színekben 6 db/290 Ft áron :-). Minden színből hoztam kettőt, egyet-egyet szétszedtem (nem volt nagy munka, mert még ragasztva sem voltak) és nekiálltam lyukasztani. Nyilván nem olyan mint a glitteres papír, de csillog és villog és nekem tetszik :-). A fiókok elkészülte után a piros sapiból vágtam még ki egy nagy "Z" betűt, és stratégiai fontosságú helyre biggyesztettem:

Ezután már csak meg kellett tölteni a fiókokat - került bele mindenféle finomság, Lego és Duplo figurák, matricák - és el is készült az idei adventi naptárunk :-).

Bár a fiókokat beszámoztam, de ZZ már kijelentette, hogy ő fog választani minden nap (saját elképzelése szerint egyet délelőtt és egyet délután, de erről még lebeszéljük :-).

A baglyos torta

 2012. július 1. Reggel ébredés után:

- Anya, születésnapomra süssél nekem baglyos tortát és legyen rajta aranymazsola, meg áfonya, meg kérjél a mamától színes mogyorót és az is legyen rajta! És olyan legyen, mint a hóbagoly és fekete sütis legyen, áfonyás.

- Jól van kicsim.

- Anya, mikor lesz a születésnapom?

- Öt hónap múlva.

- Óóó, annyit nem bírok ki!

 

Végül csak kibírta :-). Néhányszor óvatosan rákérdeztünk, hogy nem változtak-e az igények, de ZZ kitartott a hóbagoly - és a fenti leírás - mellett. Így aztán nekiláttam megfelelő receptet keresni. A "fekete süti" vagyis a brownie adott volt, ebből kerestem áfonyás változatot. Kutakodás közben bukkantam rá a narancskrémes brownie torta receptjére, ami jó kiindulásnak tűnt. Egy dolgon kellett csak változtatnom, másfélszereztem a tészta alapanyagait, mivel az eredeti mennyiségből legfeljebb egy bagolyfióka jött volna ki. A 9 db tojásnál egy pillanatra azért megakadt a lélegzetem... Valahogy úgy vagyok bekötve, hogy a tojások száma alapvetően befolyásolja, hogy egy adott sütinek egyáltalán nekiállok-e és a 9 alapesetben már bőven túl van a tűréshatáromon (Z ezen egyébként roppant jól szokott szórakozni, mivel a sütikben messze nem a tojás a legdrágább alapanyag mostanság :-P ). Azért persze nekiláttunk.

Első nap a torta bevonatául szolgáló fondantot készítettem el.  Kicsit tartottam tőle, de teljesen jól sikerült és a tavalyi torta bevonatától eltérően nagyon finomnak is bizonyult. 

Második nap készült el a tészta. Szerencsére a recept tökéletesen működött, úgyhogy jöhetett a formázás. Z rajzolt egy tepsi méretű baglyot, aminek mentén szépen kiszabtam a tésztát. Aztán vettem egy nagy levegőt és kettévágtam. Ilyenkor mindig nagyon izgulok, de szerencsére most sem tört el egyik lap sem. Jöhetett a krém, majd bele a lecsöpögtetett áfonya. Visszakerült a torta másik fele, bekentem a maradék krémmel és ment kicsit pihenni, amíg átgyúrtam a fondantot. Nyújtottam, majd óvatosan megemeltem Z pedig alá tuszkolta a tésztát. Vicces volt :-). Messze nem lett tökéletes, itt-ott kellett tapasztani, de megszavaztuk, hogy majd a dekor segít még rajta. Z megrajzolta a baglyot étcsokival, majd kirakta a tollakat aranymazsolával és aszalt áfonyával, a karmok pedig "színes mogyoróból" vagyis M&M csokis bevonatú mogyoróból készültek el. Bevontam még két kis leeső tésztadarabot is, egyikre került a gyertya, másikra pedig a tűzijáték. 

 

 

A szülinapos megszakértette és megállapította, hogy minden kívánságnak sikeresen megfeleltünk :-). Én pedig kíváncsian várom, hogy jövőre vajon mit talál ki...

Egy nehéz nap pingvinjei

Az egész Levendulalány pingvincsaládjával kezdődött. Már amikor nála láttam, tudtam, hogy a tökfejek helyét pingvinek fogják elfoglalni az ablakpárkányon. A prototípus szépen el is készült a hétvégén, aztán csak várakozott a társaságra türelmesen. Tegnap viszont - egy meglehetősen nehézre sikerült nap után, mintegy terápiás célzattal - nekiláttam a többi jószágnak.

Előszedtem egy adag WC papír gurigát és lefestettem őket fekete akrillal. Amíg száradtak, fehér papírból kivágtam a fejeket-mellényeket, felragasztottam. Jöhettek a szemek. Ez volt az a pont, amikor elkezdtem elgondolkodni, hogy miért is kellene, hogy minden pingvinnek sima gomb szeme legyen. Először csak szemöldököket rajzoltam, aztán alvós szemet, aztán szempillásat, szemüvegeset, mandula vágásút és szemkötőset. Mondom, nehéz napom volt :-). Az eredeti tervem az volt, hogy páratlan zokniból kapnak fejfedőt, de bármilyen meglepő is volt számomra, nem volt erre a célra alkalmas zokni sehol, csak egy, aminek a fele már a prototípushoz elfogyott... Sebaj, ezekhez a szemekhez már nem is nagyon illett volna :-). Viszont előkerült a fiókomból egy doboztető, zseníliadrót, pompom, egy gombóc mosógépben nemezelt gyapjúfonal, fonaldarabok, a szelektív szemétből pedig visszamentettem egy papírzacskót (illetve az egyik sarkát).

Először a csajok készültek el, a fülvédős lányka és a díva:

 Aztán a vastag sapkás, duci zord néni:

A gördeszkás és a raszta srác:

A napfényről álmodozó és a tüsihajú kocka:

Végül a kalóz:

Csoportkép:

ZZ még leadta a rendelését két hóemberre is. Ők ilyenek lettek:

Most ott tartunk, hogy kaptam igénybejelentést Télapóra (egyből kettőre), rénszarvasra és citromsárga duci rénszarvas nénire; a testeket ZZ már megfestegette hozzájuk :-).

Írisz - tulipán

Az elmúlt hetekben először talán Sucikánál, majd több blogon is olvastam az "iris folding" technikáról, ami tulajdonképpen nem más, mint meghatározott formára - az írisz köré - rendezett papír patchwork. Kisebb darab színes papírok felhasználásához tökéletes, ráadásul látványos eredményt lehet elérni vele relatíve kevés idő alatt. 

A kipróbáláshoz éppen kapóra jött anyukám névnapja. Az ő képeslapjához választottam egy dupla tulipános mintát és négy féle papírt: három mintásat és egy simát. A mintát először snicerrel óvatosan kivágtam a kartonból, majd alá tettem a sablont és kezdődhetett a papírcsíkok helyezgetése a megfelelő sorrendben. Durván két órát vett igénybe, amíg teljes egészében elkészült a képeslap és ilyen lett:

Nekem tetszik és anyukámnak is nagyon bejött :-). Üdvözlőlapok készítéséhez az iris folding ideális technika - szinte sajnálom, hogy az idei karácsonyi lapjaink már elkészültek, de biztos lesz még alkalom, amikor használni fogom.

Fény a dobozból

A hétvégén két dolog is történt: egyrészt a töklámpásaink végleg átadták magukat az enyészetnek, másrészt lasagnét főztem. Mi köze a kettőnek egymáshoz :-)? A lasagna egyik alapanyaga nálam a konzerv paradicsom, amiből egyszerre kettőt is elhasználtam. Így ott maradt a kezemben két pofás kis doboz, amikről eszembe jutott, hogy egy régebbi Praktika magazinban egyszer megcsodáltam a konzervdobozból készített világító alkalmatosságokat. És már meg is volt, mi lesz a tökök utódja :-).

A dobozokról leszedtem a papírt, megtöltöttem őket vízzel és beállítottam a fagyasztóba. Amíg megfagytak, előkészítettem a szerszámokat: konkrétan mindent aminek hegyes volt a vége és egy kalapácsot. Az első dobozon még kísérleteztem mindenféle formát maga után hagyó dolgokkal (pl. csillagkulcs, háromszöges reszelő stb.), de aztán rájöttem, hogy a legmutatósabb mintákat akkor lehet kapni ha egyszerűen köröket ütögetek egymás mellé. A második dobozt így már csak azzal díszítettem. 

Amikor megszavaztam, hogy elég lyuk van már a dobozokon, megvártam amíg kiolvadt belőlük a jég, majd kívülről lefújtam fehér akrilfestékkel. elfoglalták helyüket a párkányon, kaptak egy-egy mécsest, mi pedig csodaklassz fényeket!

Ahogy egyre hosszabb a nap sötétségben töltött része, egyre jobban értékelem a mindenféle lámpásokat, úgyhogy ezek is belopták magukat a szívembe :-).

Őszből tél felé

Ahogy beléptünk novemberbe, valahogy hirtelen kézzelfogható közelségbe került a téli ünnepkör (és nem csak amiatt, hogy az október óta kerülgetett télapók mellé megérkeztek az üzletekbe az első szaloncukor szállítmányok is). Pedig ez a hónap még az őszhöz tartozik és az utóbbi két nap is sokkal inkább volt indiánnyár, mint a tél előszele... 

Mindenesetre úgy éreztem, időjárás ide - időjárás oda, hogy itt az ideje egy új, kicsit már téliesebb ajtódísznek :-).

Lebontottam a korábbi alapot, megmentettem amit lehetett az alapanyagok közül, majd magam elé készítettem azt a pici vödörnyi diót amit a sétáink során napról-napra szedegettünk össze. Régi tervem volt egy olyan ajtódísz, ami csak diókból áll össze. Ehhez sajnos még a mostani mennyiség sem volt elég, így a nagyobbakat kettészedtem (khm, a nagyobbakat... ezzel úgy voltam, mint optimista ember az evéssel: mindig a legnagyobbat szedtem ketté, így a végére már olyan darabok is sorra kerültek, amik soha nem is álmodták volna, hogy valaha méretesnek fognak minősülni :-).

 A hungarocell alapot betekertem sötétkékeslilás krepp papírral, majd elkezdtem ragasztgatni a diókat. Ragasztottam és ragasztottam. És még egy kicsit ragasztottam. Majd másfél óra és másfél rúd ragasztópisztoly töltelék után pedig elkészült a koszorú. Került még rá néhány hópehely (még egy szemrevaló irizáló fogkrémes dobozból vágtam ki őket valamikor), kék és fehér zsenília drótból tekertem neki akasztót és már mehetett is az ajtóra. 

Imádom rajta a különböző méretű diókat, az egészen aprók a kedvenceim :-).

Denevér

Csak a félreértések elkerülése érdekében mondom, hogy  a mi denevérünknek a Halloweenhez semmi köze. Az egész egy beszélgetéssel kezdődött:

"Reggeli öltözködésnél:
- Tessék kicsim, húzd fel ezt a pólót!
- Mi van rajta?
- Ezen? Hát, ennek nincs mintája.
- Ááááá, az nem lesz jó!"

Ezek után mit tehet a szülő aki azt akarja, hogy a gyermeke hordja is a ruháit?! :-)

A korábban már emlegetett "Herbszeit" könyvben találkoztam az ötletadó figurával. Teljesen beleestem a dekopírfűrésszel kivágott mosolygós, karmaiban mécsest himbáló denevérbe, de fűrész és megfelelő alapanyag hiányában elnapoltam a projektet. Aztán rájöttem, hogy őkelme teljesen jól passzolna egy pólóra is. Elővettem a textilfestékeket és nekiláttam. Volna. Csak éppen nem volt barnám. Sebaj. Google a mi barátunk, aki megmondja, hogyan lehet kikeverni a barna színt. Szerinte: barna = piros + zöld, = piros + fekete, = zöld + sárga + fekete. Magam részéről az első verziót választottam. Nem mondhatnám, hogy jól döntöttem. Mármint abból a szempontból biztosan nem, hogy a kapott színnek a barnához semmi köze nem volt, ellenben a végeredmény a szerintem a tökéletes denevérszín lett :-).

Mivel anyagra ecsettel még soha nem festettem, voltak erős kétségeim, hogyan is fog ez menni, de a festékekhez kapott műszálas ecset tökéletesen működött.

Minden színt külön festettem, megvárva az előző kör száradását, de így is elkészültem két este alatt. Szóval teljes sikerélmény! Főleg, hogy amikor ZZ meglátta, azzal kezdte: "Milyen aranyos denevér! Kié ez a ruha?" :-)

Ha bolond, ne szedd le!

Ez nem csak a kedvenc gombás témájú gasztroblogom címe, hanem az első számú szabály, ha az ember gombászásra adja a fejét, mint ahogy mi tettük kihasználva az előző hosszú hétvégét és egy kedves felajánlást.

Délelőtt indultunk terepjáró cipőkkel és rengeteg réteg ruhával felszerelkezve, bejártunk mezőt, akácost, fenyőerdőt és nagyon élveztük a kutatást a különböző féle fajta gombák után. Okultunk is persze:

1. ha nem ismered, ne szedd le - ha kiderül, hogy nem ehető, sajnálni fogod kidobni; de ha mégis leszeded, el ne felejts meglátogatni egy gombaszakértőt;

2. ha nagyon öreg, ne szedd le - ízre már amúgy sem a legfinomabb és amúgy is kell ami gondoskodik a gomba utánpótlásról;
3. ha kukacos, vagy hibás, ne szedd le - mielőtt leszednéd, nézd meg alaposan ami nem szép, azt otthon úgyis csak kidobnád;

4. ne szedd le egy helyen az összes gombát - különben nem lesz utánpótlás és azért a vadon élő állatoknak is illik hagyni valamit;

5. amikor gombászol, vendég vagy, ennek megfelelően illik járni erdőn-mezőn úgy, hogy lehetőség szerint ne okozzunk kárt semmiben.

Láttunk sok-sok szépet és érdekeset (még elhagyott rókalyukat is), szedtünk sok-sok finomat nagyon elfáradtunk, de eszméletlen jól éreztük magunkat.

Na jó, azt azért be kell vallani, hogy ZZ-nek a nap sztárja nem a gomba volt, hanem az a katica amit az egyik vaddohány gubón láttunk mászkálni, és az az élmény, amit a vaddohány pihéinek dobálása okozott :-).

 

Otthon pedig ha már leszedtük, meg is ettük :-). Ha valakinek még sikerül szép őzláb gombához jutnia idén, annak ajánlom sok szeretettel egyik kedvenc gombás receptemet: 

Töltött őzlábgomba
Hozzávalók:

4 nagy gombakalap; 1 tojás felverve; 1 paradicsom héjazva, kockára vágva; 25 dkg friss barna kenyér; 4 ek reszelt parmezán; 1 gerezd zúzott fokhagyma; 1 ek apróra vágott petrezselyem; 2 ek olívaolaj; 1 ek zsemlemorzsa, só, borsikafű

Elkészítés:

A gombakalapokon és zsmelmorzsán kívül minden más hozzávalót alaposan összekeverünk. A töltelékkel megtöltjük a gombafejeket, megszórjuk a zsemlemorzsával és meglocsoljuk még egy pár csepp olajjal , majd előmelegített 200 fokos sütőben aranybarnára sütjük.

Fényképezhetetlenül gyorsan képes elfogyni :-).

Tököt faragtunk

Életünkben először, de messze nem utoljára :-). Már többször szemeztem, a gyönyörű narancssárga "Halloween" tökökkel a zöldségesnél, de csak most jutottam el odáig, hogy attól még, hogy a "Trick or treat!" jelenséget itthonra nemigen tudom elképzelni, azért tököt faragni lehet. Tök - ősz - dekoráció - faragós buli :-).

A tökök beszerzését követően összeszedtük a faragásra szánt eszközöket és a teljes felszereléssel átvonultunk a papáék kertjébe, ahol csatlakoztak hozzánk az összes nagyszülők és az unokaöcsi is. Így voltunk két nem túl nagy tökre heten... Sürgősen el is döntöttük, hogy jövőre mindenki kap saját alapanyagot, mert az azért kaland, amikor egy 3 és egy 4 éves közösen veri gumikalapáccsal azt a kiszúró formát a tökbe, ami amúgy az én kezemben van :-).

A célszerszámok amiket felhasználtunk: kis fűrész (a tökök kalapjának levágásához), kanál (a belső részek eltávolításához), fém kiszúró formák (az egyik tök dekorálásához), gumikalapács (hogy a fém forma belemenjen a tökbe), csípőfogó (hogy  ki is jöjjön), kerek halpikkelyező kés (a tök falának vékonyításához, hogy átüssék a fém formák), filéző kés (a "szabadkézi" mintázáshoz), kerek lyuk vágó valami, a papa szerszámai közül.
Az egyik tökbe a két gyerek által válogatott formák kerültek (komoly eredménynek könyveltem el, hogy sikerült lebeszélni őket arról, hogy a műanyag formákat is bekalapálják a tökbe), a másikat a felnőtt férfi részleg faragta. Őszintén szólva nem tudom, ki volt a leglelkesebb :-D.

Íme a végeredmény (a háttérben díszkáposztával):

Működés közben:

Jövőre újra faragunk, a papa már kilátásba helyezte, hogy akkor bevetjük a bojlifúrót is :-D.

Gyöngyfa

A gyerekes lét egyik igen kellemes mellékhatása, hogy az ember lánya nyugodt szívvel részt vehet a különféle aprópóból rendezett, gyerekeknek szánt kézműves programokon  és kipróbálhat teljesen új technikákat is (meggyőződésem amúgy, hogy ezt az anyukák többsége sokkal jobban élvezi, mint a gyerekek :-).

Egy ilyen alkalommal ismerkedtem meg a gyöngyfa készítés alapjaival, amit mindenkinek szívesen ajánlok, mert egyszerű, gyors és a végeredmény nagyon mutatós!

Drót, gyöngyök, egy alapul szolgáló nagyobb kő és némi ragasztó kell csak, és már kezdhetjük is. A tervezett fa méretéhez igazodó hosszúságú szálakat vágunk a drótból, majd fogjuk az első szálat, kettéhajtjuk és felfűzzük az első gyöngyöt középre. A gyöngy alatt a két drótot szorosan megtekergetjük, majd amikor úgy gondoljuk, hogy elég nagy a távolság, jöhet a következő gyöngy. Megint tekergetünk, megint gyöngy és így tovább. Egyedül arra kell ügyelni, hogy a drót végén hagyjunk bőven gyöngymentes helyet, mert abból alakul majd ki a fa törzse. Annyit szálat készítsünk, amennyi ágat szeretnénk a fácskának. Amikor mind elkészült, csokorra fogjuk és a gyöngymentes részeket szorosan összecsavarva kialakítjuk a törzset és a gyökereket. Ragasztóval rögzítjük a kőhöz és végül eligazgatjuk az ágakat. Tadamm, elkészült:

Készülhet egy színből vagy tarkán, piciben vagy nagyban, egyforma vagy különböző méretű/formájú gyöngyökből vagy akár egy elszakadt régi borostyán nyakláncból is :-).

Őszi dekor itt és ott III.

Valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy még javában az őszi dekorálásról írogatok, amikor a boltokban megjelennek az első Mikulások. Nem mondom, hogy nagyon meglepődtem amikor idén is ez történt, de ettől függetlenül mindig elmerengek azon, hogy mennyiben is tekinthető az normálisnak, hogy október 4-től már kaphatóak a csoki Télapók, hóemberek és egyebek...

Magam részéről továbbra is ragaszkodok hozzá, hogy az ősz is egy önálló, sokszor nagyon szerethető, néha kicsit lehangoló évszak, úgyhogy dekoráltam tovább :-). Méghozzá tegnap egy roppant lelkes kis segítővel, aki teljesen lázba jött, amikor bevonultam az ajándékba kapott négy kis dísztökkel és egy doboznyi vegyes terméssel a szobába. Meg is szavazta, hogy legyen egy madárijesztő, egy nyuszkó, egy kisbaba és egy maci (ez utóbbit sajnos csak akkor hozta a tudomásomra, amikor már 90 %-ban kész voltam a néni figurával - de megbeszéltük, hogy tulajdonképpen lehet ez egy lánymaci is, akinek a füle lelapult a haja alá :-D ).

Elsőnek a szemek kerültek fel, aztán az orrok, szájak végül a mindenféle kiegészítők, úgyhogy most - egy bő órányi ragasztgatás után - ez a vidám kis társaság mosolyog ránk az ablakpárkányról:

 

A napraforgós kalapú madárijesztő, a kisbaba (ha nem lenne egyértelmű, ZZ szerint a barna a babakocsi :-), a nyuszkó (akinek fehér szája komoly vitákat okozott, de ZZ hajthatatlan volt e téren :-P ), és az a bizonyos lelapulós fülű lánymaci :-).

Az ablakra szerkesztettem még egy falevél girlandot is színes transzparens papírok és egy raffia szál segítségével. Amikor süt a nap azért jó, mert megvilágítja a leveleket; amikor meg rossz az idő azért, mert egy kis színt visznek a szürkeségbe :-).

A nyelvlapochajlító

Amikor Levendulalánynál megláttam a legkedvencebb nevű alapanyagom újabb felhasználási módját, egyből elárasztott egy rakat - néha pöttyet vad - ötlet, hogy mi mindent is lehetne hajlítgatni belőle. Ehhez viszont tudnom kellett, vajon mi is az a maximum, amit még törés nélkül kibír az anyag.

Beáztattam a lapocskákat egy napra - azóta olvastam egy olyan tippet is, hogy akár meg is lehet főzni, mert melegen jobban formázható -, aztán vettem egy nagy levegőt és nekiláttam. Íme a tanulságok:

1. Mielőtt nekiállunk hajlítgatni, érdemes megnézni a lapoc felületét. Ha láthatóak az összepréselt rétegek, akkor sanszos, hogy törni fog, vagy legalábbis szálkás lesz a végeredmény.

2. Amikor a lapocska ázik, felvesz egy nagyon enyhe, természetes görbületet, ami mutatja, hogy melyik irányba is hajlítható. Ezt elsőre kell eltalálni, mert ha egyszer elkezdem hajlítani egyik irányba, utána  a másikba már nem valószínű, hogy menni fog.

3. Érdemes először finoman áthajtogatni a lapocskát és csak fokozatosan egyre jobban kanyarítani.

Nálam egy bébiételes - és egy azonos szájméretű szörpös - üveg belső fele volt a keret, amibe igyekeztem beilleszteni a lapocskákat, merthogy egy olyan gyűrűt szerettem volna kapni, aminek a végei fedésben vannak egymással.

Egy nap száradás után kiszedtem és szárítottam még egy kicsit csak úgy magában is. A végeket a mindentragasztómmal összefogattam, hogy ne legyen köztük elcsúszás, majd jöhetett a festés. Fehér akrillal alapoztam kívül belül. Először szalvéta díszítést terveztem rá, aztán eszembe jutott, hogy van nekem valahonnan régről egy kis zacskó csillogó minicsillagom és karácsonyfám. Lekentem dekupázs ragasztóval a gyűrűket, rájuk szórtam a mindenféléket, majd egy fogpiszkálóval eligazgattam, hogy ne legyenek egymás hegyén-hátán. Száradás után lekentem még egy réteggel és tadamm: elkészültek a karácsonyi szalvétagyűrűink :-).

 

 (Éééés, egy bónusz: felfedeztem a Photoscape szerkesztő részét :-). Nagyon jókat lehet vele játszani!)

Sertanejo universitario

Be kell vallanom, a zenei ízlésem finoman szólva is eklektikus. Hangulattól függően szívesen hallgatok bármit, ami megtetszik. Z-nek már mondtam is, hogy nekem az kellene, hogy saját CD-t állíthassak össze egyes dalokból :-). Ezen aztán békésen megférne a "Does your mother know" és a "Csirip"; a "Te majd kézenfogsz és hazavezetsz" és a "Susanna"; a "16 tonna fekete szén" és az "Our solemn hour"; a "Ma nagyot nőtt az árnyék" és a "Sehol se talállak", a "Lacrimosa" és a "Night like this" és még sok minden más.

Hogy jön ide a sertanejo? Kb. fél éve egy nap munka közben figyeltem fel a nálunk alapzajt szolgáltató rádióban egy dalra. Valahogy megfogott, méghozzá annyira, hogy elkezdtem kinyomozni mit is hallottam. Hála az égnek, nem volt túl nehéz dolgom, mert a játszási listákon csak három nem angol nyelvű szám szerepelt. A második volt az "Ai se te pego". Így ismerkedtem meg Michel Telóval (illetve csak a munkásságával) és rajta keresztül a sertanejo universitarioval :-). Az én drága férjem mindenféle beszerzési nehézségeket hősiesen leküzdve még születésnapomra meglepett az egyik dvd-jével, ami csak azért nem kopott el, mert roppant strapabíró az anyaga :-P.

Őszi/téli szürkeség vagy rosszkedv ellen receptre írnám fel Michel Teló, Gusttavo Lima, Joao Lucas e Marcelo és a többiek dalait. Nekem legalábbis nagyon bejöttek :-). Nem tartalmaznak mélyen szántó bölcsességeket (legalábbis az a néhány, amit lefordítottam biztosan nem :-P), viszont egyszerűen tök jó hallgatni őket :-). Valamit nagyon tudnak. Ahogy nézem a koncertfelvételeket - amikkel a youtube amúgy tele van - hatalmas tömegek énekelnek, táncolnak, jól érzik magukat olyannyira, hogy az ember lányának (sőt fiának is) mozdul a lába a képernyőt nézve. Élmény!

Ráadásul még egy olyan dolgot is megtanultam - mert enélkül nincs sertanejo koncert - ami teljesebbé tette az életem:  tökéletesre fejlesztettem, hogyan kell két kézzel szívet formálni :-D!



Őszi dekor itt és ott II.

Az ugye teljesen egyértelmű, hogy a gyerekszoba ajtajára egymás utáni két évben ugyanaz a dekoráció nem kerülhet :-). Ebben az évben - rendkívül szoros versenyben - egy mókus lett a szerencsés kiválasztott az őszi dekoráció szerepkörre.

Szeretem ezeket a papírfigurákat, mert egy nyugisabb este alatt elkészíthetőek (khmmm, mondom  _nyugisabb_ , ez speciel három napig készült...) és még olyan extra nagy kupival sem járnak. A minta a "Herbszeit" című német kreatívkodós könyvből származik, amiben egyébként rengeteg jobbnál jobb ötlet található, csak legyen elég ideje az ember lányának megvalósítani őket...

 

Szóval: a minta alapján elkészítettem a mókus és makk részeit, ragasztgattam egy kicsit, rajzoltam pofikát és egyéb kiegészítőket, majd csak ültem és gondolkodtam, hogy "de mire is tegyem fel". Az eredeti verzió egy "willkommen" tábla lett volna, azt értelemszerűen egyből kilőttem. ZZ fát szeretett volna, aztán a végére megalkudtunk egy falevélben (nem azért mert lusta voltam, hanem mert röpke fejszámolással rájöttem, hogy a mókus méreteihez illő fa beterítené az egész ajtót...).

Egy mintás zöld kartonból kerekítettem egy alap levél formát, elhelyeztem rajta a jószágot, végül zöld zseníliadrótot ragasztottam a levél szélére és ebből lett a levélszár is. Az ajtóra gyurmaragasztóval rögzítettem (meglátjuk hogy fogja bírni, magam részéről nagyon drukkolok neki :-).

Őszi dekor itt és ott I.

No kérem, kétség se fér hozzá: tényleg itt az ősz (errefelé legalábbis mindenkin megjelent a meleg ruha-kabát kiegészítve esőkabáttal/esernyővel - azért remélem a nap egyszer majd csak kisüt és jön az általam annyira szeretett vénasszonyok nyara).

Így aztán megkaptam a végső lökést is a nyári dekorációk lecserélésére:  a faliújságra felkerültek a filcből kivágott levelek; a konyha ablakának sarkába a tavaly még a gyerekszoba ajtaján himbálózó varjak reppentek és fájó szívvel elbúcsúztam Görögországtól is.

Ez utóbbi helyére a tavaly "némi" időbeli csúszással befejezett hímzett makkocska került. Végső formába öntéséhez elővettem egy hiper akciósan beszerzett fa keretet - Levendulalánynak ezúton is köszönöm a figyelemfelhívást - és egy csavarhúzót. Igen, csavarhúzót, mert a keretet eredetileg fekvő képhez szánták, nekem viszont álló verzióra volt szükségem. Így leszereltem az akasztókat, egyiket eltettem, "jól jöhet ez még" alapon, a másikat pedig felragasztottam a keret rövidebb oldalára. Jöhetett a festés. Matt barna akril festéket választottam (nagyon szeretem ebben a festékben, hogy gyorsan szárad és a matt verziója is szép, egyenletes fedést ad), szerintem passzol a makkocskához :-). 
Amíg száradt a keret  elővettem a kincses dobozomat és válogattam egy kicsit. Még nyáron tettem szert a két kis tököcskére és almára (mit tehet az ember lánya, ha egyszer akkor akciós...), amiket most ragasztópisztollyal rögzítettem a keretre. Méretre vágtam a hímzést - Mankának ezúton is köszönöm a mintát - és el is készültem. 

Szeretek ránézni :-).

Őszi ajtókoszorú

Hétvégén amikor reggel leszedtem a száradó ruhákat, igencsak sietnem kellett, mert nagyon fáztam... Ebből rájöttem, hogy lassan _tényleg_ ideér az ősz. És ha már itt kopogtat, az mégsem járja, hogy egy nyári ajtódísszel találja szembe magát :-).

Elővettem egy hungarocell koszorú alapot és egy tekercs narancssárga szalagot (még a Plus kivonulása előtti végső kiárusításon szereztem be, "egyszer biztos jó lesz" alapon) és nekiálltam tekergetni. Közben pedig gondolkodtam, hogy mi is kerüljön rá.

ZZ-vel délelőtt gyűjtögettünk egy kicsit, de meg kellett állapítanom, hogy erősen idő előttiek vagyunk, mert még csak zölden lepotyogott makkot és fehér gesztenyét találtunk. Egyedül a mogyoró hozta a szép őszi formáját, és volt még egy köteg törött faágam, lehullott fakérgem is (már mondtam Z-nek, hogy be kéne állítanunk egy cserépkályhát, mert gyermekünk simán hazahord egy télre való tüzelőanyagot...).

Szóval megállapítottam, hogy ezzel túl sokra nem megyek. Ugye, milyen szerencse, hogy tavalyról még maradt egy mini vödörnyi mindenféle, amit nem volt szívem kidobni? :-) Bedugtam a ragasztópisztolyt és elkezdtem pakolgatni, ami a kezem ügyébe került. Ez lett belőle:

Miközben rakosgattam, eszembe jutott egy film ("Ki az úr a házban?" Chevy Chase és Jonathan Taylor Thomas főszereplésével), amit valamikor ősrégen láttam. A főszereplő család lakásában volt egy fal, ahova mindenféle érdekes dolgok voltak felrögzítve, amiket innen-onnan vittek haza, a film végén felkerülő darabbal pedig teljes lett a kép és kiadott egy kerek egész kört. Így ni:

Hogy évek múltán miért pont ez a kép maradt meg a fejemben?! Mindegy is, a lényeg, hogy gyűjtögetni és alkotni jó :-). Ha esetleg megnéznétek a filmet is, az esőtáncos részt ki ne hagyjátok!

Amarántos keksz

Egy keksz, ami kb. a véletleneknek köszönheti a létét (vagy inkább annak, hogy nem néztem meg előre van-e otthon minden hozzávaló a sütéshez), de nagyon-nagyon megérdemli a megörökítést! A hőség enyhülésével végre ismét kedvem támadt sütni és nekiláttam hogy elkészítsem Dolce Vita jó reggelt kekszét. Aztán kiderült, hogy nincs zabpelyhem. Meg kukoricapelyhem.Viszont belefutottam egy zacskó pattogatott amarántba, aminek csupa csuda tulajdonságairól itt olvashattok. Innen egyenes út vezetett az eszméletlen ropogós narancsos kekszhez!

Hozzávalók:

5 dkg teljes liszt

10 dkg sima liszt

4-5 ek méz

5 dkg pattogatott amaránt 

25 gr étcsokoládé (mert ennyit találtam otthon)

1 ek kandírozott narancs apróra vágva (mert ennyi maradt egy másik kekszből)

késhegynyi szódabikarbóna

fahéj, őrölt gyömbér ízlés szerint

1 tojás 

6 dkg olvasztott vaj

Először összekevertem a száraz hozzávalókat, majd hozzáadtam az olvasztott vajat, a mézet és a tojást. A kapott massza nem volt túl bizalomgerjesztő állagú, de kb. hengeresre formáztam, betettem a hűtőbe és 2 óra múlva már simán lehetett szeletelni (a házi kekszeket általában így "formázom" minden egyéb fakszni nélkül). Előmelegített 180 fokos sütőben sültek kb. 15-18 percig.

Az egyik legjobb házi keksz amit valaha készítettem :-). (Legközelebb kipróbálom aszalt áfonyával is - szerintem az sem fog ártani neki.)

Póló nyomda

Amióta elkészült az első házilag dekorált póló, folyamatosan érkeztek ZZ részéről igények a folytatásra (csak a mintaváltoztatási sebességet, csak azt tudnám feledni :-). Mindenesetre, amikor sikerült szert tennem egy újabb adag sima gyerekpólóra, egyértelmű volt, hogy ismét dekorálunk. De hogyan?
A dekorgumi-nyomda ötlete amióta láttam, nagyon tetszik, ezért a terv az volt, hogy ezúttal - egy újabb pointillista alkotás helyett :-) - a gumi lapokból vágom ki a mintát. Minden készen állt a nagy alkotáshoz, amikor eszembe jutott valami. A "habtapi". (Igen. Tök komoly. Nem én találtam ki. Amikor először hallottam ezt a megnevezést, én sem nagyon akartam hinni a fülemnek...) ZZ-nek két méretben is van ilyen habszivacs kirakója, az egyiket még a mászó korszak kezdetén szereztük be; a második - kisebb méretűvel - barátaink lepték meg. Nekem most - mérete folytán - ez utóbbi mozgatta meg a fantáziámat. Kölcsönkértem négy jószágot ZZ-től, elővettem a ruhafestéket és kezdődhetett a nyomdázás!

Az állatok felületét lekentem a festékkel. Egy mini festőhengert szereztem be erre a célra, ami szuper (ZZ kifejezetten imádja :-), csak éppen a nyomdázáshoz bizonyult tökéletesen alkalmatlannak. Nem került róla elég festék a habszivacsra (és naná, hogy ezt csak a pólón vettem észre, amikor túl halvány lett a dekor), ezért kénytelen voltam később felülnyomdázni, hogy jól látható legyen a minta. Maradt az ecset. Felvittem a festéket, megpróbáltam egy jó helyet belőni a pólón és jó alaposan rányomkodtam a mintát. Óvatosan leemeltem és kész.

 

Kipróbáltam: a formák mindkét oldala festékezhető és használat után egy jó alapos mosással takaríthatóak. Kivéve a rák. Ezt mondjuk nem értem teljesen, de betudtam annak, hogy ez volt az a minta amit a legtöbbször használtam; illetve itt volt a legnagyobb eltérés a jószág színe és a használt festék között; és persze ez volt a legrücskösebb felületű. Murphy.

A pólók a célszemély tetszését teljesen elnyerték. Na jó, hogy őszinte legyek nem teljesen, az első reakció ez volt: "Anya, a halason és a rákoson miért csak kettő van? Szerintem tegyünk még rá!"

Budin de pan és Budapest

Hogy mi közük egymáshoz? Augusztusban volt néhány programok szempontjából elég zaklatott hetünk. Így fordulhatott elő, hogy kedvenc kenyerünk csak várt és várt, de csak nem fogyott el. Budapestre indulásunk előtt még volt még annyi lélekjelenlétem, hogy betegyem a hűtőbe (megmentve ezzel a biztos kidobástól), így mire hazaértünk, egy tökéletesre szikkadt kenyérke várt minket.

És ha  már van így esett, nem is készülhetett belőle más, mint budin de pan.

Az eredeti recepthez képest annyit változtattam, hogy a tejes-kenyeres masszába sokkal kevesebb cukrot tettem (10-12 dkg-ot), azt is a barna fajtából; és megspóroltam magamnak a sütőforma kikaramellizálását. Helyette egy marék barna cukrot szórtam a jénai aljába egyenletesen és erre öntöttem óvatosan a masszát. Meglehetősen finom lett :-) (És még így is bőven elég édes, karamellt mi nem is tettünk rá.) A fiúknál nagy sikere lett, a fényképen egészen konkrétan az utolsó két falat látható...

 Budapestet pedig a dolgozós, ügyintézős utak után jó volt látni kicsit turista szemmel (bár a látnivalók töredékéhez jutottunk csak el):

Szép volt, jó volt, ami kimaradt azt pedig megnézzük legközelebb :-)! Addigra talán menni fog az éjszakai fényképezés is. A kivilágított Duna partért érdemes megtanulni!