Ülök, hímzek sóhajtozok. Pont azon gondolkodtam, hogyan írjam le finoman, hogy mennyire utálok keretet hímezni (unalmas, állandó számolgatással, tuti tévesztéssel), amikor Z rám néz:-Figyelj, jól látom, hogy a hímzés legmonotonabb része amikor a keretet varrod?
- Jól.
Sophie blogjára nem tudom hogyan keveredtem el első alkalommal, de nagyon örülök, hogy oda találtam. Sok-sok szívem csücske mintát tervezett már, amik csak arra várnak, hogy hímzőtű alá kerüljenek. Gondolom, így érthető, hogy amikor megláttam, hogy Sophie SAL-t hirdet, egyből jelentkeztem. A dolog pikantériája, hogy egy szót nem beszélek franciául (sőt, ez kivételesen egy olyan nyelv, amit úgy nem beszélek, hogy nem is tanultam soha :-). Viszont régi olasz tanulmányaimból, meg még az ég tudja honnan előjött annyi hasonló szó, amikkel úgy kb. ki tudtam bogozni a teendőket (aztán persze megtudtam, hogy létezik a Google Translate is, ha nagyon megakadna a tudomány - megjegyzem szórakozásnak sem utolsó, hogy milyen szövegeket hoz össze a program :-).
És hogy mitől rejtélyes a SAL? Onnan, hogy a végeredmény meglepetés lesz! Be kell vallanom, hogy nagyon tetszik ez a megoldás (valahogy olyan érzésem van tőle, mintha épp ajándékot kapnék) :-).
A hímzéshez 28ct Zweigart Misty Blue anyagot választottam és hófehér Anchor fonalat. Két szálon két szállal hímzem (becsületesen bevallom, hogy egy szálon egy szállal akartam, de annyira nem adta ki az anyag a mini x-eket, hogy pár öltésnyi próbálkozás után feladtam).
Jelenleg itt tartunk (hála az égnek túl a kereten :-P ):


Kíváncsian várom, mi költözik majd a fenyők mellé!
Update: A fényképekre mindössze négy napot kellett várnom (pontosabban arra, hogy olyan fényviszonyok legyenek amik lehetővé teszik a fényképezést...). Tényleg ősz van.