Szegénykém szerintem már azt hitte, hogy soha nem kapja meg a végső formáját. Az első róla szóló bejegyzés tavaly szeptember óta pihen a piszkozatok között... Akkor még teljesen más sorsot szántam neki: először könyvjelzőt láttam benne, aztán tűkönyvet, így teljesen egyértelmű, hogy most a végére kitűző lett belőle :-). Luli mintája alapján készült a kis csöppecske. Nagyon megtetszett amikor megláttam: egyszerű, kedves és nem utolsó sorban haladós!
35 ct lilac vásznat választottam hozzá, Anchor fonalat és egy szálon egy szállal hímeztem. A végére mondjuk azért káprázott a szemem rendesen (ez persze nem csak a méret miatt volt, este vágtam bele, ráadásul a megvilágítást is elég szerencsétlen módon kapcsoltam).
A hátlapjához egy régi gyönyörűséges táskám kelt új életre. Még a szüleim hozták nekem Olaszországból. Gyönyörű, elegáns, finom, puha bőr táska volt - imádtam! Sajnos a sok hurcolászást nem nagyon bírta, a sarkai kikoptak, de valahogy nem volt szívem kidobni. Néhány hete rendrakás közben vettem elő újra és - hogy mentsem ami menthető - szétszedtem darabokra. Egyik kis darabból kanyarítottam ki egy kört, hátára felvarrtam egy kitűző alapot, a madárkát pedig egy nagyobb műanyag kupak tetejére feszítettem rá, végül kedvenc mindentragasztómmal egymáshoz erősítettem őket. A végeredményt gyenge fél órán át próbáltam rendesen lefotózni - ha elárulom, hogy a fenti lett a leginkább értékelhető, azzal mindent elmondtam... Szóval élőben sokkal-sokkal szebb :-)!
