Póló nyomda

Amióta elkészült az első házilag dekorált póló, folyamatosan érkeztek ZZ részéről igények a folytatásra (csak a mintaváltoztatási sebességet, csak azt tudnám feledni :-). Mindenesetre, amikor sikerült szert tennem egy újabb adag sima gyerekpólóra, egyértelmű volt, hogy ismét dekorálunk. De hogyan?
A dekorgumi-nyomda ötlete amióta láttam, nagyon tetszik, ezért a terv az volt, hogy ezúttal - egy újabb pointillista alkotás helyett :-) - a gumi lapokból vágom ki a mintát. Minden készen állt a nagy alkotáshoz, amikor eszembe jutott valami. A "habtapi". (Igen. Tök komoly. Nem én találtam ki. Amikor először hallottam ezt a megnevezést, én sem nagyon akartam hinni a fülemnek...) ZZ-nek két méretben is van ilyen habszivacs kirakója, az egyiket még a mászó korszak kezdetén szereztük be; a második - kisebb méretűvel - barátaink lepték meg. Nekem most - mérete folytán - ez utóbbi mozgatta meg a fantáziámat. Kölcsönkértem négy jószágot ZZ-től, elővettem a ruhafestéket és kezdődhetett a nyomdázás!

Az állatok felületét lekentem a festékkel. Egy mini festőhengert szereztem be erre a célra, ami szuper (ZZ kifejezetten imádja :-), csak éppen a nyomdázáshoz bizonyult tökéletesen alkalmatlannak. Nem került róla elég festék a habszivacsra (és naná, hogy ezt csak a pólón vettem észre, amikor túl halvány lett a dekor), ezért kénytelen voltam később felülnyomdázni, hogy jól látható legyen a minta. Maradt az ecset. Felvittem a festéket, megpróbáltam egy jó helyet belőni a pólón és jó alaposan rányomkodtam a mintát. Óvatosan leemeltem és kész.

 

Kipróbáltam: a formák mindkét oldala festékezhető és használat után egy jó alapos mosással takaríthatóak. Kivéve a rák. Ezt mondjuk nem értem teljesen, de betudtam annak, hogy ez volt az a minta amit a legtöbbször használtam; illetve itt volt a legnagyobb eltérés a jószág színe és a használt festék között; és persze ez volt a legrücskösebb felületű. Murphy.

A pólók a célszemély tetszését teljesen elnyerték. Na jó, hogy őszinte legyek nem teljesen, az első reakció ez volt: "Anya, a halason és a rákoson miért csak kettő van? Szerintem tegyünk még rá!"

Budin de pan és Budapest

Hogy mi közük egymáshoz? Augusztusban volt néhány programok szempontjából elég zaklatott hetünk. Így fordulhatott elő, hogy kedvenc kenyerünk csak várt és várt, de csak nem fogyott el. Budapestre indulásunk előtt még volt még annyi lélekjelenlétem, hogy betegyem a hűtőbe (megmentve ezzel a biztos kidobástól), így mire hazaértünk, egy tökéletesre szikkadt kenyérke várt minket.

És ha  már van így esett, nem is készülhetett belőle más, mint budin de pan.

Az eredeti recepthez képest annyit változtattam, hogy a tejes-kenyeres masszába sokkal kevesebb cukrot tettem (10-12 dkg-ot), azt is a barna fajtából; és megspóroltam magamnak a sütőforma kikaramellizálását. Helyette egy marék barna cukrot szórtam a jénai aljába egyenletesen és erre öntöttem óvatosan a masszát. Meglehetősen finom lett :-) (És még így is bőven elég édes, karamellt mi nem is tettünk rá.) A fiúknál nagy sikere lett, a fényképen egészen konkrétan az utolsó két falat látható...

 Budapestet pedig a dolgozós, ügyintézős utak után jó volt látni kicsit turista szemmel (bár a látnivalók töredékéhez jutottunk csak el):

Szép volt, jó volt, ami kimaradt azt pedig megnézzük legközelebb :-)! Addigra talán menni fog az éjszakai fényképezés is. A kivilágított Duna partért érdemes megtanulni!

"Minden nap megtanulok egy új szót. A mai napra felírt szó: "

Nyelvlapoc. Na jó, az idézett mondatot Angelo Provolone nem éppen így fejezte be :-). Az Oscar amúgy Sylvester Stallone messze legjobb filmje, amiben ráadásul nem hullanak az emberek, mint az őszi falevelek, szóval ha valaki még nem látta, mindenképpen csak ajánlani tudom!

De térjünk vissza a nyelvlapocra. Levendulalánynál találtam a jégkrém pálcikákból készített kirakó ötletét (ő meg egy régebbi újságban, ilyen az információáramlás :-). ZZ-nek viszont ezek a pálcikák még túlságosan picik lennének, így jutott eszembe eggyel nagyobb kiadása, ami eddig roppant népszerűtlen volt mifelénk, mert csak a gyerekorvos eszköztárából ismertük. Spatulaként. Ahogy viszont a gyógyszertárban nem ismerték. Na, ekkor tanultam meg az új szót. Az orvosi eszköz,amit az előbb körülírtam az ugyanis nem más, mint a nyelvlapoc.

Amikor megvolt az alapanyag, elővettem a múltkoriban megnyirbált Lego katalógust és kerestem belőle egy jónak tűnő képet (igaz, hogy ez éppen Duplo, ámde állatkertes így elnézzük neki). Felragasztgattam a spatulákat dekupázsragasztóval, majd préseltem a "Szakácsok könyve" alatt egy délutánt. Körbevágtam, lelakkoztam, hagytam száradni és kész.

Jó döntés volt a nagyobb méret, még így sem annyira egyszerű a kirakása :-). Szóval családilag megállapítottuk, hogy a nyelvlapoc egy nagyon jó alapanyag. Ezt pedig...

..."Persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem!" :-D

Legós doboz házilag

Amióta betört a LEGO az életünkbe, egyre nagyobb és nagyobb helyet követel magának. Minden értelemben :-). Tárolódobozainknak lassacskán se szeri se száma, mégis belebotlok olykor egy-egy kósza darabba (jellemzően éjjel/hajnalban a sötétben, bősz indiántáncot járva), amit valahova el kell tenni ugyebár...

Néhány hónapja nagyon sok híradásban szerepelt, hogy megszigorították a közúti ellenőrzéseket, különös tekintettel az egészségügyi ládákra. Akkor mi is ellenőriztük a saját dobozunkat, ami naná, hogy már rég lejárt. Kiürítettem, de nem volt szívem kidobni, úgyhogy most ebből (sőt ezekből, mert találtam még egy kallódó ősrégi dobozt) készültek a legújabb tárolóink.

Először is a dobozok tetejét lefújtam fehér akril festékkel. Amíg száradt, fogtam egy itthon több példányban előforduló Lego katalógust (játékboltokban szóróanyagként fellelhető) és kivágtam belőle néhány szimpatikus képet. Ezeket dekupázs ragasztóval felpakoltam az első versenyző tetejére, végül lelakkoztam, hogy strapabíróbb legyen. A másodikra már ZZ válogatta a képeket :-)

 

No igen, a dombornyomott eredeti felirat azért nem tűnt el nyomtalanul :-)

 

 

Egyikbe az emberkék költöztek, másikba a mindenféle jószágok. (És úgy érzem, lassan eljön az ideje, hogy - teljesen önzetlenül - leellenőrizzük a családban előforduló többi elsősegély dobozt is :-).