Ökocsiga

A múlt héten igazi öko barkácsolásban vettünk részt családilag. A majálison a nagy hőségben először csak az árnyékban felállított padok tűntek fel, aztán észrevettem a rengeteg, kisebb-nagyobb tárolókban sorakozó mindenféle formájú fa darabkát is. (Egyből lelkes is lettem: a metszési időben ilyen alapanyagok könnyen elérhetőek! Csak legyen hely tárolni...) 

Gyorsan lecsaptunk a szabad helyekre, innentől pedig egy egyszerű, ámde nagyszerű játék következett: kirakóztunk :-). A kiválasztott formákat csiszolópapírral gyerek kompatibilissé tettük (ebben a kicsik is nagyon ügyesek), majd a felépített darabokat rögzítettük ragasztópisztoly segítségével. Ez utóbbi miatt ez egy családi (de legalábbis felnőtt részvételét kívánó) szórakozás. Szerencsére tapasztalatom szerint mindig akad lelkes anyuka/apuka is elég :-). 

A fa jószágok végül kaptak még némi madzagos-magos kiegészítést és tadamm:

Egy kisebb versenyló és versenycsiga sereglettel mentünk haza :-).

Bábkészítés - A békakirály

A bábkészítés második állomásán az alapanyagos zacskóban a következők szerepeltek: nagy és kisebb darab színes papírok; színes filc és dekorgumi darabok; hurkapálcák és egy arany színűre festett fagolyó.

Ezúttal is először készültek el a bábok, aztán az egyes helyszínek (a kút, a palota ebédlője, a királylány hálószobája). Ez tökéletes megoldásnak bizonyult, mivel a gyerkőcök lelkesedése a bábokig kitartott, a szülők pedig ezt követően nyugodtan készítették a háttereket, míg a kicsik játszottak.

A szereplők közül a béka teljes egészében dekorgumiból készült; míg az öreg király, a királylány és a békakirályfi feje és karja dekorgumiból, ruhája, haja pedig filcből. A mozgatáshoz egy-egy hurkapálcát rögzítettünk hozzájuk (itt emlékeznék meg arról, hogy a kétoldalú ragasztó továbbra is a legjobb barátunk), méghozzá felülről, mivel ez a technika illett a később kialakított díszletekhez. Egy jó tanács: ha valaha filctollal akarnátok rajzolni dekorgumira, azt csak akkor tegyétek, ha tuti, hogy már nem fogtok hozzányúlni, különben a toll maszatolódik, de nagyon (így lett nekünk széles szájú kisbékánk és királylányunk :-).

A színhelyek mindegyike megáll a saját lábán (támaszték a kút, az asztal és az ágy), a mélysége miatt pedig a bábok be tudnak menni az egyes helyekre. Nagy előny, hogy a díszlet összecsukható, így kis helyen elfér. 

Jól szórakoztunk: vágtunk, ragasztottunk, dekoráltunk; lett egy bábszínházunk és egy multifunkciós varázspálcánk (az aranygolyós bot), szóval bejött a program :-).

Bábkészítés - a három kismalac

ZZ már egy jó ideje nagyon szeret mesét mondani úgy, hogy közben mindenféle figurákkal játszik hozzá - vagyis bábozik :-). Túl vagyunk jó pár fakanál bábon; és rájöttünk, hogy a különféle foglalkoztató könyvekből kipattintható figurákat egy hurkapálcával kombinálva ugyancsak egyszerűen juthatunk mindenféle bábokhoz.

Nemrég lehetőségünk volt arra, hogy részt vegyünk egy bábakadémia foglalkozásain, ahol családilag készítettük el egy-egy mese szereplőit és színtereit.

Első mesénk a három kismalac volt. Az alapanyagok rém egyszerűek: papír, hungarocell golyók, kétoldalú ragasztó (messze a leghatékonyabb eszköz a rögzítésekhez), zseníliadrót, dekorgumi darabkák, szürke filc, szemek, fogpiszkáló és spatula, valamint mágnescsík. Szerintem nem túl extra hozzávalók, de még ezeken is simán lehet egyszerűsíteni: a dekorgumi fülek lehetnek papírból; a szemeket lehet festeni is; a farkas teste lehet csak simán papírból; és a farkinca is kibírja, ha nem zseníliadrótból készül el.

A figurák összeállítása nem tart sok ideig: a rózsaszínre festett hungarocell golyókba betűztük a négy-négy fogpiszkáló lábat; a megtekergetett zseníliadrót farkincát; ráragasztottuk az ugyancsak rózsaszínre festett keménypapír pofit; arra a szemeket és az orrot, no meg a füleket. Ezzel a malacok elkészültek.

Farkas koma teste és feje keménypapírból készült, amire szürke filc borítás került; a lompos farkát pedig egy meghajlított drót két oldalára ragasztott cakkosra vágott filcdarabból alakítottuk ki.

A végére maradtak a házikók. Meg kell mondanom, hogy ezek nyerték el leginkább a tetszésemet, mert egy olyan egyszerű ötleten alapultak, hogy csak néztem, hogy "denekemezmiértnemjutottazeszembe". A mi csomagunkban az alap két spirálozott keménypapír karton volt, de ha egy nagy kartont hajtunk ketté, az is kb. ugyanide vezet. Egyikre ragasztunk egy csík mágnest a párja pedig a három A/4-es lapon rajzolt házikókra kerül, így az egyes színhelyek cserélhetőek, mégis stabilan állíthatóak. Egyszerű és mégis (vagy inkább pont ettől) szuper :-). A házikókat ZZ színezte (a többi munkafázis azért még nem pont négy éveseknek való volt).

Amikor minden elkészült, jöhetett a mese: egyszer hagyományosan, aztán mindenféle alternatív verziókban (mi simán eljutottunk odáig, hogy a farkas a jófiú :-).

Elkészültek :-)

Nem egy szokványos húsvét lesz az idei: hókupacok, napok óta szakadó eső, szürkeség... Hol itt a tavasz?!

Mindenesetre ZZ mindezektől cseppet sem zavartatva, nagy lelkesedéssel készül élete első locsolkodására a következő versikékkel:

Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem, 

akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten. 

Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, 

zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

***

Harangoznak húsvétra,

leszakadt a tyúklétra.

Kezdődik a locsolás,

nekem is jár egy tojás!

***

Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam, 

az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam. 

Drága kislány gyöngyvirágom, ma van húsvét napja, 

meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa!

Szerintem sikere lesz :-).

Vissza a kezdetekhez

Nem is tudom, mikor volt a kezemben utoljára hímzőtű... Valahogy a  gyorsabb eredményt hozó technikák kerültek előtérbe mostanság nálam, pedig a gyűjteményemben rengeteg szebbnél szebb minta várja, hogy kihímezzem. Amikor legutóbb böngésztem közöttük, előkerültek Liselotte mintái is, amiket még tavaly húsvétra tettem el magamnak. Hát, egy év késéssel, de végülis csak elkészültek :-)

A színeket a régóta őrizgetett multicolor fonalaim közül válogattam. Most már csak azért drukkolok, hogy lehetőleg még erre a húsvétra végleges formába is tudjam önteni őket...

Piros és pöttyös

De most nem partvis :-). Közeleg a húsvét, így amikor szembe jött velem egy csodás piros-pöttyös krepp papír, nem volt kérdés: tudtam, hogy ebből biza húsvéti dekor lesz. 

Még tavaly kaptam egyik kolleganőmtől húsvét után két kiürült csokis dobozt "hátha tudod még használni" felkiáltással. Ezek közül vettem elő az egyiket, egy bizonyos nyúl alakú, műanyag fedeleset, plusz hozzá a dekupázs ragasztót. Kikenegettem a dobozt, igyekeztem belesimítani a papírt, belülről ismét átkentem és ennyi is volt, elkészült a nagy mű :-)

Rémségesen nehezen fényképezhető, cserében viszont takarítható :-)

Kapott egy csini piros masnit, és egy katica sem bírt ellenállni a pöttyök csábításának! Nem kifejezetten hétköznapi jószág lett, de imádom :-).

Itt a farsang...

"- Kicsim, mi szeretnél lenni a farsangi bálon?
- Hát először cretoxyrhina, aztán meg pliosaurus!"

Naná, hiszen a dinómánia még mindig tombol nálunk :-). Szerencsére sikerült meggyőzni ZZ-t, hogy egy farsangi bálra egy jelmez is elegendő lesz, így néhány egyeztetés után kihirdette a végső választottját, ami a cretoxyrhina lett (ami azért megkönnyebbülés, mert egy őscápát még mindig egyszerűbb előállítani, mint a tenger t-rex-ét :-).

Kutakodtam egy sort a neten cápa jelmezek között, találtam is ötleteket szép számmal, csakhogy az oviból jött egy kiegészítő információ: a gyerekek a farsang teljes napját a jelmezekben fogják tölteni, így csak olyan megoldás jöhet szóba, ami nem akadályozza a kicsiket és kényelmes.

Ez egyrészt tök jó, mert nem csak egy órácskát játszhatnak a jelmezeikben; másrészt viszont nehézség, mert azért egy őscápa jelmez, uszonyokkal megpakolva nem feltétlenül kényelmes. Így a merevített farok-, hát- és mellúszóktól érzékeny búcsút vettem és próbáltam valami megfelelő alternatívát kitalálni.

De először is beszereztem az alapanyagokat:
- kék hosszú ujjú póló a szekrényből;
- kék kapucni (a helyi gyerekruha boltból sikerült szerezni egy olyan kockás inget, aminek levehető kék kapucnija volt, az ing pedig tökéletes lesz tavaszra);
- egy sötétkék polár fürdőköpeny gyerkőc méretben (egy turiban bukkantam rá a tökéletes állapotú példányra, ami roppant boldoggá tett egyrészt az ára miatt, másrészt mert a polár anyagot nem kell szegni; a többi előnye pedig - miszerint gyakorlatilag őscápa alapanyagnak teremtették - menet közben derült ki);
- az anyagdarabkáim közül pedig natúr filc és fehér pólóanyag.

Először a felső rész készült el: fehér pólóanyagból kivágtam a hasi részt; a fürdőköpeny leszedett ujjaiból lettek - kicsit megvágva - a mellúszók; a két zseb egymáshoz varrásával pedig kialakult a hátúszó is. Annak érdekében, hogy ez utóbbinak azért némi tartása legyen, egy darab szivacsos bélést tettem bele (konkrétan egy régebbről megmentett gumicsizma bundabélést hasznosítottam újra hozzá).

Következett a fej: a filc anyagból kivágtam a rémisztő fogsort; a kapucni két oldalára pedig felvarrtam a hatalmas, éles szemeket. Végül néhány öltéssel rögzítettem a pólóhoz.

A legtöbb munka egyértelműen a hátsó uszonyokkal volt. Ezt a csodaköpenyem hátrészéből szabtam ki, de sajnos önmagában csak lógott össze-vissza így ide is kellett erősítés. Így szabtam még egy farkat és a bundabélés másik felével kitömve összevarrtam pelenkaöltéssel a két felet. (Amúgy ez egy pötty csalás, mert az úszónak nem vízszintesen, hanem merőlegesen kellene állnia, de ez spec meghaladta a képességeimet - hála az égnek ZZ elfogadta ezt a megoldást :-)
A kisebbik hátúszóhoz ugyanezt a technikát alkalmaztam. Annak érdekében, hogy hordható is legyen, egy övet rögzítettem a derekára és tadammm, elkészültünk:

És a végeredmény rémséges fényviszonyok között fényképezve:

A farsangi buli után az óvoda udvarán elégettük a kiszebábot, és elbúcsúztattuk a telet. Másnap reggelre 5 cm-es hó esett - azt hiszem valahol zavar támadt az erőben...

Horgolmányok

És ha horgolmányok, akkor továbbra is anyukám az elkövető :-). Még anno többször volt szerencsém egy olyan turiban járni, ahol volt egy "fonal turi" részleg is. Kisebb-nagyobb, olykor teljes gombolyagok közül lehetett válogatni, és mivel meggyőződésem volt, hogy rövid időn belül tökéletesen fogok horgolni, le is csaptam minden színre ami megtetszett. Aztán csak álltak és vártak, de csak nem került rájuk a sor - egészen amíg anyukám kezelésbe nem vette őket :-).

A téli dekorációhoz készült ez a tüneményes hóemberke:

Egy régi kézimunka újságban látott minta alapján pedig a nagy szájú békakirályfi, aki amúgy tökéletes fotómodell és olyan pózokba tudja vágni magát, hogy csak na :-).

Ugyancsak egy régi magazinból - talán Foltvarázs - származik a gyönyörű, gobelin hímzéses táskám mintája. Csak ránézek és már nyár van :-).

Ha így haladunk, családi blogunk lesz :-).

A dinoszauruszok kora

ZZ életében elérkezett a határtalan méreteket öltő dínó rajongás korszaka (van olyan gyerek aki ebből kimarad?). Gondolkodás nélkül sorolja a legkülönfélébb dinoszauruszok kimondhatatlannak tűnő neveit ("Mama, te ki tudod mondani azt, hogy Euoplocephalus?")

Így, amikor szembe találkoztam egy sima pamut pólóval, nem volt kérdés, hogy milyen mintát fog kapni :-). Dekorgumiból gyártottam egy stilizált dinoszaurusz alakot és azzal nyomdáztam a különféle színű ruhafestékeket. (Pechemre sikerült egy kis festéket mellé maszatolnom, úgyhogy fixálás előtt még foltot is tisztítottam.)

Aztán a dínó mánia jegyében ismételten gyarapodott ZZ puhus jószág gyűjteménye is. Anyukám volt az elkövető a "Little black teapot" által közzétett szabásminta alapján.

ZZ amikor meglátta ezt mondta: "Mama, ez egy nagyon jól sikerült Stegosaurus, csak lefelejtetted a farkáról a négy tüskét!" Hogy a képeken már vannak tüskék? Vannak bizony, mert drága anyukám azonnal orvosolta ezt a kardinális problémát :-).

Ha valakinek a gyerkőce hasonló kórságban szenved, jó szívvel ajánlom a Dinosaur Train - magyarul T-rex expressz címen megjelent - sorozatot és az ahhoz kapcsolódó weboldalt, ahol - igaz angol nyelven - letölthető színezők és egyéb feladatos lapok, valamint egy 75 (!) db-os - nyomtatható - ismeretterjesztő dínó kártya gyűjtemény várja a lelkes rajongókat. ZZ legutóbb aszerint rendezgette őket, hogy melyik melyik korban élt; előtte a növény-, hús- és mindenevőket válogatta szét; de volt már nagyság szerinti sorba pakolászás is. Mi meg győzzük követni :-)

Érik a narancs

Igaz, nem nálunk, hanem Szicíliában. Viszont abban a roppant szerencsés helyzetben vagyok, hogy a konyhában két láda kezeletlen héjú szicíliai narancs várta a hétvégét és hogy végre kezdjek velük valamit.
Kezdtem :-).

Először is készült narancslekvár Dolce Vita módra, némi módosítással, mert akárhogy is kóstolgattam menet közben a lekvárt, nekem túl kesernyésnek érződött. Ezt orvosolandó, 2,5 kg narancsonként került bele még 3 ek barna cukor és 2 kupaknyi házi vaníliakivonat. Így már nagyon ízletesnek bizonyult!

Mivel a narancs egy részének a recept szerint le kellett vágni a héját, gondoltam készítek kandírozott narancshéjat, amit majd süteménybe, kalácsba lehet használni (vagy a sziruppal együtt az alapja lehet egy jó kis nyári narancsos limonádénak is). A fehér részek eltávolítása abszolút relaxációs munka, feltéve ha tudjuk, hogy csak ritka alkalmakkor kell vele foglalkoznunk, mert amúgy meglehetősen hosszadalmas, monoton és az ujjak épségét veszélyeztető feladat. 

 A megtisztított és nagyon vékony csíkokra vágott narancshéjat forrásban lévő cukorszirupba dobtam, majd főztem amíg teljesen üveges nem lett. Majd kevés sziruppal leöntve kis üvegbe tettem és bedunsztoltam a lekvárok mellé. (Időközben olvastam egy nagyon jó ötletet, Két Cica konyhájában, úgyhogy a következő adag héjat már alighanem darálva fogom szirupban áztatni és eltenni. Feltéve, hogy ZZ nem gyárt az összesből némi fogpiszkálóval és muffinpapírral kiegészítve egy,két, illetve három árbocos hajókat és csónakokat, de ez lassan esélytelennek tűnik :-)

A szombati nap utolsó projektje pedig a Piszke féle kandírozott narancs útnak indítása volt, ennek az eredményére nagyon kíváncsi vagyok, de az még két hét...

Vasárnap ismét narancslekvár került terítékre, de ezúttal kísérleteztem egy kicsit. Mivel apósom születésnapjára készítettem egy adag sültalma krémlikőrt, így volt egy adagnyi vodkába áztatott sült almám amit nem volt szívem kidobni. Így összeházasítottam egy adag naranccsal és a kettőből együtt főztem lekvárt. Teljesen jól kijöttek egymással :-).
Jelenleg az összes üveg békésen dunsztolódik, amikor elkészülnek, kapnak még egy csinos címkét, aztán pihennek egy kicsit felhasználás előtt. Mondjuk túl sok időt nem adunk nekik :-)

Levendulás párnák

Még tavaly nyár elején jutottunk el családilag Tihanyba a Levendulaházba. Őszintén megmondom, hogy maga a ház nem nyűgözött le különösebben - bár a vulkánokról szóló film érdekes volt -, de azért találtunk ott néhány dolgot, ami nagyon-nagyon tetszett:

Párnákat :-) Illetve, hogy pontos legyek, levendulás anyagból készült párnákat. Egyből szerelembe estem ezzel az anyaggal, de esélyem nem volt beszerezni még csak hasonlót sem. Úgyhogy eltettem nagy sóhajjal a "talán majd egyszer" c. mappámba. Aztán meg is feledkeztem róla. De valakinek eszébe jutott, úgyhogy a karácsonyfa alatt egy nagy dobozban ezeket a gyönyörűket találtam (mert nekem van a legjobb fej anyukám a világon :-) :

Mindegyik párna tüneményes pöttyös hátoldalt és horgolt szegélyt kapott. A levendulás kifestő ZZ alkotása :-).

És most, hogy megvannak a párnák, az álom hozzá egy ládás pad (meg persze hely a padnak :-).

Narválék

"-Anya, írunk a karácsonyi angyaloknak?
- Persze Kicsim, gyere és mondjad mit szeretnél, én pedig leírom.
- Szeretnéééééék eeeeegy puhus narvált!"

És ez még csak az első pont volt a listán :-). A "puhus" nálunk a plüss jószágokat takarja, szóval a karácsonyi angyalkáknak plüss tengeri egyszarvút kellett volna prezentálniuk.

Országhatáron belül, készen beszerezhetetlennel bizonyult; külföldről pedig annyi lett volna a postaköltsége, hogy inkább alternatív megoldás után néztünk.

Szerencsére egy hosszabb netes kutakodást követően Z talált egy szabadon felhasználható szabásmintát. Ezúton is köszönet érte angelcallie-nak! Már csak találni kellett valakit aki megvarrja, mert a varrógép tisztességes használatának megtanulása még igencsak jövőbeni projekt nálam. Szerencsére az én drága anyukám bevállalta a jószág elkészítését. Termo anyagból készült el a kis narvál, méghozzá olyan gyorsan, hogy már a Télapó zsákjába is bekerülhetett:

Osztatlan sikert aratott :-). Méghozzá akkorát, hogy amikor megemlítettem ZZ-nek, hogy akkor most a karácsonyi angyalkáknak a narvállal már nem is kell foglalkozniuk, akkor habozás nélkül közölte, hogy de, mert egy lányra is szükség van! És lőn:

Z pedig megemlítette egyszer anyukám füle hallatára, hogy igazán menő akkor lenne a narválunk, ha fekete lenne és aranyból lenne a szarva. Így a karácsonyi angyalka neki ezt a példányt hozta :-):

Szóval a karácsonyi ünnepek végére (miután a legutóbbi gyerekszobai rendrakáskor leszögeztük, hogy több plüssre semmi szükség nincs) narvál csapatunk három fősre gyarapodott :-):

De hogy ez meddig marad így, az kérdéses, mivel ZZ ahogy szépen sorba állította őket, sorolta: anya - kisfiú - apa és még kell egy kislány is!

Téli dekor itt és ott - ami eddig kimaradt

Eljött a vízkereszt, és ahogy csomagoltuk el a karácsonyi díszeket, rácsodálkoztam még pár dologra, amiről eddig még nem írtam. Úgyhogy most pótolom :-)

Nagyon a szívemhez nőttek a csillárról lelógó gömbjeink. A hozzávalók: két kallódó nagy méretű hungarocell gömb, karácsonyi szalvéták, dekupázs ragasztó és dekorszalag. A fehér anyukám szépséges horgolmánya.

Téli képecskénk alapja egy a roppantul jóárasított keretek közül. Színnek most bordós barnát választottam, került rá néhány irizáló papír csillag és csillámpor, magát a kép pedig a hobbyművész katalógushoz ajándékba csatolt illusztrációk közül való.

A girlandnál túl sok hozzáadott érték nincs. Kivágtam a Praktika magazin mellékletéből, arany szálra fellógattam és kész :-).

Karácsonyi üdvözlőlapjaink egy része, avagy kipróbáltam a kontúrmatricázást.

Életem első hógömbje. A hungarocell hódombra roppant büszke vagyok :-). (Ugyanakkor elbeszélgetnék azzal, aki szerint a szilikonos ragasztó "enyhe" ecetszagot áraszt... olyan büdös, hogy csak na, győztem kiszellőztetni.)

A pakolás után valahogy elég üres lett a lakás, de Z megnyugtatott, hogy valami dekoráció úgyis lesz rövidesen. Azt hiszem egész jól ismer :-).

Laterna medvesajtos dobozból

Egy újabb újrahasznos alapú, de szerintem roppant csinos dekorációt hoztam ez évben elsőként. A története valahogy úgy indult, hogy ZZ medvesajtot evett a mamájánál. Én pedig határozottan éreztem, hogy nekem arra a medvesajtos dobozra szükségem van, úgyhogy elkértem. Nagyon bírom a családban, hogy lassan senkinek szeme sem rebben a nem teljesen hétköznapi kéréseimen (sőt, legutóbb Z anyukája kérés nélkül nyomott a kezembe néhány átlátszó joghurtos tetőt :-)

Szóval, boldogan fogtam a szerzeményt és haza vonultunk vele. Itthon előpakoltam a színes fotókarton papírjaimat, az átlátszó papírokat és egy kicsi és egy nagy csillagos lyukasztót. A doboz alját és tetejét bevontam pirossal (előtte a leendő tetőből kivágtam egy akkora kört, hogy a kezem kényelmesen beleférhessen majd, mert magát a tetőt fixen rögzíteni szerettem volna). Vágtam egy akkora csíkot, ami körbe ért a doboz kerületén és elkezdtem lyukasztani kicsit-nagyot vegyesen. Amikor ezzel elkészültem, belülre tettem egy másik csíkot átlátszó papírból. Már csak össze kellett állítani és az illesztéseket egy fedőcsíkkal letakarni. Ezzel el is készült a laterna:

 

A belsejébe elektromos mécses került, aminek nagy barátja lettem mostanság mindenféle gyerekbarátsági és tűzbiztonsági szempontok miatt.

Remélem, a családban fogyni fog máskor is a sajt :-).