"Minden nap megtanulok egy új szót. A mai napra felírt szó: "

Nyelvlapoc. Na jó, az idézett mondatot Angelo Provolone nem éppen így fejezte be :-). Az Oscar amúgy Sylvester Stallone messze legjobb filmje, amiben ráadásul nem hullanak az emberek, mint az őszi falevelek, szóval ha valaki még nem látta, mindenképpen csak ajánlani tudom!

De térjünk vissza a nyelvlapocra. Levendulalánynál találtam a jégkrém pálcikákból készített kirakó ötletét (ő meg egy régebbi újságban, ilyen az információáramlás :-). ZZ-nek viszont ezek a pálcikák még túlságosan picik lennének, így jutott eszembe eggyel nagyobb kiadása, ami eddig roppant népszerűtlen volt mifelénk, mert csak a gyerekorvos eszköztárából ismertük. Spatulaként. Ahogy viszont a gyógyszertárban nem ismerték. Na, ekkor tanultam meg az új szót. Az orvosi eszköz,amit az előbb körülírtam az ugyanis nem más, mint a nyelvlapoc.

Amikor megvolt az alapanyag, elővettem a múltkoriban megnyirbált Lego katalógust és kerestem belőle egy jónak tűnő képet (igaz, hogy ez éppen Duplo, ámde állatkertes így elnézzük neki). Felragasztgattam a spatulákat dekupázsragasztóval, majd préseltem a "Szakácsok könyve" alatt egy délutánt. Körbevágtam, lelakkoztam, hagytam száradni és kész.

Jó döntés volt a nagyobb méret, még így sem annyira egyszerű a kirakása :-). Szóval családilag megállapítottuk, hogy a nyelvlapoc egy nagyon jó alapanyag. Ezt pedig...

..."Persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem!" :-D

Legós doboz házilag

Amióta betört a LEGO az életünkbe, egyre nagyobb és nagyobb helyet követel magának. Minden értelemben :-). Tárolódobozainknak lassacskán se szeri se száma, mégis belebotlok olykor egy-egy kósza darabba (jellemzően éjjel/hajnalban a sötétben, bősz indiántáncot járva), amit valahova el kell tenni ugyebár...

Néhány hónapja nagyon sok híradásban szerepelt, hogy megszigorították a közúti ellenőrzéseket, különös tekintettel az egészségügyi ládákra. Akkor mi is ellenőriztük a saját dobozunkat, ami naná, hogy már rég lejárt. Kiürítettem, de nem volt szívem kidobni, úgyhogy most ebből (sőt ezekből, mert találtam még egy kallódó ősrégi dobozt) készültek a legújabb tárolóink.

Először is a dobozok tetejét lefújtam fehér akril festékkel. Amíg száradt, fogtam egy itthon több példányban előforduló Lego katalógust (játékboltokban szóróanyagként fellelhető) és kivágtam belőle néhány szimpatikus képet. Ezeket dekupázs ragasztóval felpakoltam az első versenyző tetejére, végül lelakkoztam, hogy strapabíróbb legyen. A másodikra már ZZ válogatta a képeket :-)

 

No igen, a dombornyomott eredeti felirat azért nem tűnt el nyomtalanul :-)

 

 

Egyikbe az emberkék költöztek, másikba a mindenféle jószágok. (És úgy érzem, lassan eljön az ideje, hogy - teljesen önzetlenül - leellenőrizzük a családban előforduló többi elsősegély dobozt is :-).

Lego. Torta. Születésnap.

Újabban érdekes dolgok történnek mifelénk. Épületek nőnek a padlón, állatkert, körhinta, piac tarkítja a képet. Állatok és mindenféle figurák közlekednek meglehetősen egyedi járműveiken. Új hobby. Vagy inkább mánia? Mindenesetre az életünk része egyre jobban: a Lego :-).

És ha már egyszer így esett, akkor teljesen természetes volt, hogy Z születésnapjára is Lego torta készül. Maga a torta tulajdonképpen bármilyen lehet, a lényeg úgyis a forma :-). Nálunk a csoki a nyerő, így sütöttem egy Sacher tortát. Majdnem. Darált dió helyett darált mandulát használtam, mert Z azt szereti. Sima liszt helyett teljes kiőrlésű és durum fele- fele arányú keverékét (mert csak ezek voltak itthon...); a cukor előírt mennyiségét kissé lecsökkentettem (így is édes lett); tortaforma helyett nagy tepsiben sütöttem (a későbbi formázás miatt); végül barack helyett ribizlilekvárral kentem meg a félbe vágott tésztát. Ja, és nem csokimázat, hanem marcipán bevonatot kapott. Mondom, majdnem Sacher :-).

A torta ötlete Sweetsugarbelle Lego man kekszéből származik. Gondoltam, ha keksznek jó, miért is ne lehetne akár torta is belőle?! A mintát felnagyítottam a tepsi méretéig, hogy minél kevesebb legyen a leeső darab. Egy éles késsel kivágtam a figurát, a maradékokból pedig formáztam pár kockát. Tanulva a tavalyi tortabevonós tapasztalataimból, most inkább biztosra mentem és a Szamos marcipánját használtam. Kinyújtottam jó vékonyra (ez volt a legküzdelmesebb rész, de ahogy kicsit felmelegedett a massza, simán lehetett vele dolgozni), majd ráigazgattam a tésztára. Ment pihenni a hűtőbe, amíg kitaláltam, hogy hogyan is lesz szeme, meg szája a figurának. Nem mertem kipróbálni, milyen az ha direktben a tortán dekorálok, így maradt a két lépcsős megoldás: olvasztott csokival sütőpapírra rajzolgattam szemeket meg szájakat mindenféle méretben és formában, mondván valamelyik csak jó lesz. Hűtőben megdermesztettem, majd kiválasztottam a legjobban sikerültet és kevés olvasztott csokival felragasztottam a marcipánra. És kész :-).

Egy napig rejtegettem, aztán volt gyertyafújás, kóstolás: finom lett :-).