A hétvégi ragyogó napsütést kihasználva sétáltunk egy kicsit a közeli tó környékén. Na jó, igazából a partján, a víz szélén, sőt ZZ leginkább fél lábbal benne. Nem tudom honnan származhat a gyerekek határtalan vonzódása a vízhez, de ZZ-n kívül még vagy tucatnyian piszkálták bottal (horgászták a hínár darabokat, nagy kurjongatásokkal lengetve a zsákmányt), hajigálták bele a kavicsokat (próbáltak kacsázni), vagy a partján gyűjtögettek mindenfélét. Aranyosak voltak :-).
A tó partján több girbegurba fűz bokor is van, amiknek az ágai annyira szépek voltak, hogy majdnem szedtem belőle, de aztán mégsem. Z inkább felfedezőútra indult, hátha talál pár lepottyant ágat - miközben én ZZ zsákmányait próbáltam egy zacskónyi méretre szorítani - de nem járt túl sok sikerrel. Úgyhogy elindultunk hazafele és egyszer csak elénk ugrott egy hatalmas (kisebb fányi) letört ág. Hogy valaki nagyon erős volt, vagy a szél törhette le, nem tudom; de mi nagyon örültünk neki :-). Hazacipeltük, metszőollóval kicsit formára alakítottam, aztán nekiálltam a pucolásnak (minél frissebb az ág, annál könnyebb a tisztítás és itt ugye nem tudtam, mikor tört le, ezért nem akartam várni vele).
Lett egy szép nagy elágazó ágam, meg egy kisebb csokor a vékonyabbakból. Ez utóbbinak egyből helyet is találtam. Már elültettem két boglárkát és egy rozmaringot az ajtó melletti dézsába, de valami még úgy hiányzott mellőlük. Szóval az ágacskákat a növénykék mellé tűzögettem. Aztán eszembe jutott a tavalyi, tönkrement szélforgó és a szétszedett szirmaiból az XXL-es lyukasztómmal nagy köröket vágtam. A nagy körökbe pedig a kisebb lyukasztóval kicsi köröket. A színes dekorokat fellógattam az ágacskákra és néztem, ahogy fújja őket a szél és tükröződik rajtuk a nap :-).
A tó partján több girbegurba fűz bokor is van, amiknek az ágai annyira szépek voltak, hogy majdnem szedtem belőle, de aztán mégsem. Z inkább felfedezőútra indult, hátha talál pár lepottyant ágat - miközben én ZZ zsákmányait próbáltam egy zacskónyi méretre szorítani - de nem járt túl sok sikerrel. Úgyhogy elindultunk hazafele és egyszer csak elénk ugrott egy hatalmas (kisebb fányi) letört ág. Hogy valaki nagyon erős volt, vagy a szél törhette le, nem tudom; de mi nagyon örültünk neki :-). Hazacipeltük, metszőollóval kicsit formára alakítottam, aztán nekiálltam a pucolásnak (minél frissebb az ág, annál könnyebb a tisztítás és itt ugye nem tudtam, mikor tört le, ezért nem akartam várni vele).
Lett egy szép nagy elágazó ágam, meg egy kisebb csokor a vékonyabbakból. Ez utóbbinak egyből helyet is találtam. Már elültettem két boglárkát és egy rozmaringot az ajtó melletti dézsába, de valami még úgy hiányzott mellőlük. Szóval az ágacskákat a növénykék mellé tűzögettem. Aztán eszembe jutott a tavalyi, tönkrement szélforgó és a szétszedett szirmaiból az XXL-es lyukasztómmal nagy köröket vágtam. A nagy körökbe pedig a kisebb lyukasztóval kicsi köröket. A színes dekorokat fellógattam az ágacskákra és néztem, ahogy fújja őket a szél és tükröződik rajtuk a nap :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése