Ezen a borús, felhős, esőkkel tarkított napon mi mást lehetne sütni, mint Napocskát?!
A terv az volt, hogy - mivel szeretjük is és egészségesebb is - az eredeti recepthez képest a sima liszt egy részét teljes kiőrlésűre cserélem.
Aztán benéztem a hűtőbe és a kamrába... Ez a pár apróság hiányzott még: BL80-as liszt (ez már nem meglepő, rutinosan helyettesítem rétes és BL50 keverékével és továbbra is keresem a BL80 lelőhelyeket), tojás és tej. Viszont sütni akartam, úgyhogy ez lett belőle:
A terv az volt, hogy - mivel szeretjük is és egészségesebb is - az eredeti recepthez képest a sima liszt egy részét teljes kiőrlésűre cserélem.
Aztán benéztem a hűtőbe és a kamrába... Ez a pár apróság hiányzott még: BL80-as liszt (ez már nem meglepő, rutinosan helyettesítem rétes és BL50 keverékével és továbbra is keresem a BL80 lelőhelyeket), tojás és tej. Viszont sütni akartam, úgyhogy ez lett belőle:
Hozzávalók:
10 dkg tk tönkölyliszt
15 dkg búza rétesliszt
25 dkg BL50-es liszt
1,5 tk só
2 dkg élesztő
pici cukor
150 gr joghurt
kb. másfél joghurtos pohárnyi langyos víz
A hozzávalókból tésztát dagasztottam (a vizet apránként adagolva, hogy a végeredmény szép ruganyos legyen). Hagytam duplájára kelni, majd 8 egyenlő részre vágtam. Hetet egyesével oválisra nyújtottam, sonkával és reszelt sajttal töltöttem, feltekertem. A tekercseket kör formára igazítottam és öt helyen bevágtam, hogy kialakuljanak a napsugarak. A nyolcadig adag tésztát ismét hét egyenlő részre vágtam, golyókat formáltam belőlük, majd a golyókat őrölt lenmagba hempergettem (khm, mert mást nem találtam itthon). A golyócskákat a napocskák közepébe illesztettem, majd megint hagytam őket békességben 30 percig kelni.
Lekentem vizes tollal (hogy valami azért mégiscsak legyen :-) és 180 fokon pirosra sütöttem.
(Amikor menet közben benéztem, nem voltam túl boldog: kissé túlságosan bevágtam a tésztát, úgyhogy a sajt szépen folydogált kifelé, ráadásul a tejes/tojásos lekenés hiányában sokkal nehezebben pirult, úgyhogy majdnem le is mondtam arról, hogy ebből ehető dolog sül ki.)
Lekentem vizes tollal (hogy valami azért mégiscsak legyen :-) és 180 fokon pirosra sütöttem.
(Amikor menet közben benéztem, nem voltam túl boldog: kissé túlságosan bevágtam a tésztát, úgyhogy a sajt szépen folydogált kifelé, ráadásul a tejes/tojásos lekenés hiányában sokkal nehezebben pirult, úgyhogy majdnem le is mondtam arról, hogy ebből ehető dolog sül ki.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése