A rózsa kétszer

Nos, állítólag egyszer mindent el kell kezdeni... Sikerült Manka rózsájának első változatát olyan szinten elrontanom, hogy kénytelen voltam anyagostul kidobni. Oké, ez így nem egészen korrekt: tehát igen, elrontottam a mintát, de kidobni éppenséggel azért kellett, mert amikor némi lila ködben elkezdtem visszabontani a 18 ct-s Aidán a fonalat, megszaladt a kezemben az olló és simán belevágtam az anyagba. Tanulság: ha éppen pipa az ember lánya, ne akarjon finom mozdulatokat igénylő munkát végezni...

Nem vagyok egy feladós alkat - éljenek a bikák! :-) - szépen elkezdtem másodszor is. Egész jól haladtam, amikor na mit látok, na? Így van, másodszorra is elszámoltam (konkrétan a virágnál és a levélnél is, de ugye ne vesszünk el a részletekben). (Egyébként papírral tudom igazolni, hogy tudok számolni, de tényleg.) A virágnál még sikerült Manka stílusában javítanom (legalábbis szerintem nem feltűnő, hogy hol van az eltérés), de a levélnél már nem volt esélyem erre. A korábbiakból okulva a bontáshoz nem sok kedvem volt, úgyhogy úgy döntöttem átváltok freeform keresztszemesre. Magyarán oda öltöttem, ahova úgy éreztem, hogy még kell egy x.
És ez lett belőle:

Egyrészt élveztem az öltögetést, másrészt folyamatos lelkifurdalásom volt, hogy mit művelek Manka mintájával, harmadrészt elért a megvilágosodás: ha fáradt vagyok tán aludni kéne, nem hímezni...

És ami a képen sajnos nem látszik: a fonal amit használtam nem egyszínű, hanem egy nagyon finoman átmenetes türkiz (by Lilang). Nekem nagyon tetszik, olyan mintha éppen csak a napfény esne rá itt-ott finoman!