A hétvégén rövid időt kinn töltöttünk szüleim szőlőjében. Nagykabátban pakolásztunk a kis házban, amikor eszembe jutott egy régi kép: ülök három réteg pulóverben, plusz egy kabátban a megrakott parányi kályha mellett és olvasom Fekete István könyvét.
Azt hiszem egy hidegebb ősz lehetett és mivel a szőlőben mindig és minden időben van valami tennivaló, szüleim úgy látták jónak, hogy én is ott legyek. Nem igazán rajongtam ezekért a kiruccanásokért (kamasz voltam, annyival jobban el tudtam volna foglalni magam máshol...), csak azzal vigasztalódhattam, hogy a lakásból kiszorult könyveinknek helyt adó régi szekrényből mazsoláztam és durcásan olvastam. Így került a kezembe a Téli berek is.
Jó pár év eltelt azóta és most úgy éreztem, hogy újra el kell olvasnom. Nagyon jól esett. Kicsit emlékezni a kamaszkorra aminek a "tüneteit" olyan zavarba ejtő pontossággal fogalmazta meg az író, elmerülni egy régebbi, nyugodtabb világban és újra kinn járni a berekben. Nagyon sok apró rész megragadott a könyvből, ez csak egy közülük:
"Egy ilyen nagy házban mindig van beteg, mindig van szomorú ember, és mindig van aki itthon dolgozik. Kinek van joga a szomszédját kiűzni a lakásából, és a dolgozót megőrjíteni, és a rádiójával szétverni a gondolatait? Kinek van joga bejönni a lakásomba, akit én nem akarok beereszteni?... Nincs úgyis elég lármában részünk? Mikor döbbennek végre rá az emberek, hogy az ő lakásuk és életük nem terjedhet az én lakásomba, mert ehhez nincs joguk?... Rádiózzon mindenki magának, és ne kalandozzon a vidám muzsikával más lakásában..."
Jó pár év eltelt azóta és most úgy éreztem, hogy újra el kell olvasnom. Nagyon jól esett. Kicsit emlékezni a kamaszkorra aminek a "tüneteit" olyan zavarba ejtő pontossággal fogalmazta meg az író, elmerülni egy régebbi, nyugodtabb világban és újra kinn járni a berekben. Nagyon sok apró rész megragadott a könyvből, ez csak egy közülük:"Egy ilyen nagy házban mindig van beteg, mindig van szomorú ember, és mindig van aki itthon dolgozik. Kinek van joga a szomszédját kiűzni a lakásából, és a dolgozót megőrjíteni, és a rádiójával szétverni a gondolatait? Kinek van joga bejönni a lakásomba, akit én nem akarok beereszteni?... Nincs úgyis elég lármában részünk? Mikor döbbennek végre rá az emberek, hogy az ő lakásuk és életük nem terjedhet az én lakásomba, mert ehhez nincs joguk?... Rádiózzon mindenki magának, és ne kalandozzon a vidám muzsikával más lakásában..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése