2010. november 26., péntek

Vonat torta rusztikusan

Vannak egyértelmű dolgok az életben. Ilyen dolog az is, hogy ZZ szülinapi tortáját én, illetve mi készítjük, még ha ebben a műfajban (tortakészítés) nincs is túl nagy gyakorlatunk. Rövid netes böngészés után Rita konyhájában meg is találtam azt a receptet, ami kisebb-nagyobb változtatásokkal nálunk is elkészült: a vonat tortát.

Hozzávalók a tésztához:
10 dkg puha vaj, 15 dkg barna cukor, 6 tojás, 40 dkg gesztenyemassza (a torta gyerekbarátsága érdekében a bio verziót használtam, egészen egyszerűen azért, mert ez volt az egyetlen! amiben nem volt rum aroma) , 5 dkg liszt, 10 dkg darált mogyoró (ezt találtam, mandulát nem), 1 tk sütőpor

Hozzávalók a töltelékhez:
1 cs vaníliás pudingpor, 4 dl tej, barna cukor ízlés szerint, 250 gr krémes túró (nálam most éppen Naturpur, de hasonló állagú beszerezhető a Lidl-ben is)
A krém tulajdonképpen egy ötletelés eredménye. Már majdnem meggyőztem magam, hogy jó lesz a tortába valami finom házi lekvár is, amikor rájöttem, hogy a vajas krém (amivel szemben igen erős ellenérzéseim vannak) ha minden jól megy helyettesíthető úgy, ha főzök egy keményebb pudingot és kikeverem ezzel a típusú krémes túróval.
És valóban :-).

A tészta 180 fokos sütőben 40 percen keresztül sült a Z anyukájától az utolsó pillanatban kölcsönkért tepsiben, mert naná, hogy a múltkori mosogatás során a 28*34 cm-es tepsim ment tönkre.

Amikor a tészta elkészült, kicsit hagytam hülni, aztán jött a közösségi program, azaz a formázás Rita útmutatója alapján. Egy jó tanács: eszetekbe ne jusson tortavágó célszerszámmal (lövésem nincs mi a neve) szórakozni, ahhoz ez a tészta nem elég vastag. Viszont mivel anyag van benne, nálam a sikert egy jó éles nagykés hozta meg, amivel simán el lehetett vágni a tésztákat (annyira, hogy nem csak a nagy alapokat, hanem a vagon keretét és a fülkét is szépen felszeleteltem :-)

A rétegek közé került a krém (meg egy kicsi kívülre is), majd az egész ment a majdnem fagyponton lévő erkélyre. Kapott egy fél óra pihenőt, aztán nekiveselkedtünk a csokimáznak.
"Mennyit ír a recept?
20 dekát.
És mennyit olvasztunk?
Legalább 30-at.
Én is így gondoltam."
Csoki irány a gőz fölé, a mozdonyt a tűzhely közelébe manővereztük és kezdődött a móka. A kéményt mártottuk és fogpiszkálóval rögzítettük, aztán a csokit csorgattuk, kentük, egyengettük, foltozgattuk, megint csorgattuk, újrakentük, kicsit egyengettük aztán rájöttünk, hogy mi tulajdonképpen a most divatos gasztronómiai irányzatnak megfelelően rusztikusra szántuk a mázat. És egyből tetszett :-)

A kerekek kekszből, a fülke ablaka és a lámpák aszalt barackból kivágva készültek, a rakományt aszalt szilva, barack és körte alkotta.


A vonat szállított még két égő gyertyát is, amit aztán ZZ nagy vigyorgások közepette a kéményt majszolva el is fújt. Majd a mozdonyt két kézzel megfogta és elhelyezte a szőnyegen a többi járműve mellé - szóval azt hiszem, tetszett neki :-)

2010. november 24., szerda

Óda a laminálóhoz

Szeretem a kütyüket. Határtalanul tudok lelkesedni minden első látásra roppant hasznosnak tűnő izé-bigyó és hogyishívják iránt mint például: pirográf, vágó/domborító gép, gomb behúzó stb. Aztán ha minden jól megy, józan ésszel végiggondolom, hogy mégis körülbelül mennyiszer is lenne használatban az adott gépezet, majd sóhajtok és otthagyom.
Hogy a laminálóval miért nem ez történt azt igazából nem tudom megmagyarázni. Nem volt nélkülözhetetlen a háztartásunkból (ezt bizonyítja az is, hogy a vásárlását követően kb. egy évig állt a szekrényben erősen kímélő üzemmódban), mégis hazajött velünk az egyik bevásárlás alkalmával (a kép nem a sajátom, a teszveszen találtam az archívumban).

Aztán megszületett ZZ és ahogy cseperedett, egyre nagyobb érdeklődést mutatott a könyvespolc és az azon sorakozó könyvek iránt. Van is egy raklapnyi könyve, de ha rajta múlna, simán beköltözne a könyvesboltba. Minden alkalommal talál valamit, amit _feltétlenül_ haza kell hoznunk, különben országnak-világnak elpanaszolja milyen sanyarú sora is van őkelmének. Sajnos az utóbbi pár esetben olyan könyveket sikerült kiválasztania, ami - hogy finoman fogalmazzak - nem ütötte meg azt a szintet, hogy a polcra kerüljön.
Ilyenkor jön az alku, aminek a vége, hogy anya könyvet gyárt. Házilag. Igen-igen: a laminálóval. A recept valahogy így hangzik:
1. puhatold ki, hogy gyermeked milyen témájú könyvet szeretne (hazaviszemazautósaaat, a kiskutyásatszeretnéééd stb. szóval nem túl bonyolult :-)
2. keress hozzá sok-sok képet (ha van nyomtató a háznál, akkor az interneten küzdhetünk a bőség zavarával; ha nincs, akkor jönnek az újságok, szórólapok, reklámok és egy olló - ez a megoldás különösen szívem csücske, mert egyben újrahasznosítunk is)
3. rendezd el a képeket (ha akarsz, írj melléjük szöveget is)
4. üzemeld be a szerkentyűt
5. a kész lapokat lyukaszd és fűzd. És tadammm: kész.
A siker garantált, ráadásul mindenki elégedett. Gyárthatunk vele memóriajátékot, kártyákat, akár még házi társasjátékot is. Na ugye, hogy kellett nekünk a lamináló :-).


PS. Készült már nálam hímzett névtábla is. Azt is lamináltam.

2010. november 22., hétfő

Mert játszani jó :-)

Szülinapozni jó, játszani és esetleg ajándékot kapni még jobb :-)! Jucus, sok-sok boldogot!

2010. november 21., vasárnap

SAL Sophieval 2.5

Végre elkészült a SAL második része is, egyben a harmadik felével. Hogy miért a felével? A harmadik rész második fele a "Noel" felirat. Ezzel alapvetően két gondom van: valahogy nem igazán kedvelem a a "szöveges" hímzéseket (a másik ilyen zizim, hogy abszolút nem értem a mintakészítők ABC iránti rajongását, amivel _bármilyen_ témájú mintában megtalálják annak a lehetőségét, hogy rátegyék a betűket :-); másrészt ha már mégis szöveg, akkor legalább magyarul legyen. Úgyhogy azt találtam ki, hogy megvárom a minta hátralévő részeit, kihímzem és a maradék hely függvényében meglátom, hogy mi kerüljön a Noel helyére. Egyébként oda vagyok ezekért a hópelyhekért, csillagokért!



A SAL második részében ismerkedtem egy kicsit a metál hímzővel. Na, ezt nyugodtan párba lehetne kötni a selyem hímzővel - már a mi a macerát illeti. A selyem csúszik, a metál akad, "darabosan" hajlik. A selyemnél minimalizálni kell a kilógó végeket hogy ne bolyhosodjon, a metálnál viszont jól rá kell hagyni, hosszan lekötni, különben simán kibújik. Két szállal hímezve garantált, hogy bogot húz saját magára; és hogy mennyire nem anyagtakarékos azt leírni sem lehet. DE annyira mutatós, ünnepi, hogy az ember lánya csak sóhajt és reménykedik, hogy ha rutinos lesz, akkor azért könnyebben fog bírni vele :-)

2010. november 19., péntek

Napraforgós kulcstartó

Nagyon sokat válogattam a minták között amíg végre megtaláltam azt aminek:
1. jó volt a mérete,
2. tetszett a mintája,
3. úgy gondoltam, hogy annak is tetszeni fog akinek szántam. (A minta lelőhelye itt található.)
Ez lett belőle:

28 ct-s Zweigart Antik White anyagon, Anchor fonalakkal, egy szálon-egy szállal, szívvel-lélekkel :-)
Ééééés, új felfedezés: ebbe a kulcstartóba belefér két hímzés, azaz mindkét oldalán lehet minta (ha ez rajtam kívül mindenkinek nyilvánvaló volt eddig is, akkor vegyük úgy, hogy nem szóltam :-) . Ennek a másik felére egy monogram került.

2010. november 13., szombat

Rejtélyes SAL Sophieval

Ülök, hímzek sóhajtozok. Pont azon gondolkodtam, hogyan írjam le finoman, hogy mennyire utálok keretet hímezni (unalmas, állandó számolgatással, tuti tévesztéssel), amikor Z rám néz:
-Figyelj, jól látom, hogy a hímzés legmonotonabb része amikor a keretet varrod?
- Jól.

Sophie blogjára nem tudom hogyan keveredtem el első alkalommal, de nagyon örülök, hogy oda találtam. Sok-sok szívem csücske mintát tervezett már, amik csak arra várnak, hogy hímzőtű alá kerüljenek. Gondolom, így érthető, hogy amikor megláttam, hogy Sophie SAL-t hirdet, egyből jelentkeztem. A dolog pikantériája, hogy egy szót nem beszélek franciául (sőt, ez kivételesen egy olyan nyelv, amit úgy nem beszélek, hogy nem is tanultam soha :-). Viszont régi olasz tanulmányaimból, meg még az ég tudja honnan előjött annyi hasonló szó, amikkel úgy kb. ki tudtam bogozni a teendőket (aztán persze megtudtam, hogy létezik a Google Translate is, ha nagyon megakadna a tudomány - megjegyzem szórakozásnak sem utolsó, hogy milyen szövegeket hoz össze a program :-).

És hogy mitől rejtélyes a SAL? Onnan, hogy a végeredmény meglepetés lesz! Be kell vallanom, hogy nagyon tetszik ez a megoldás (valahogy olyan érzésem van tőle, mintha épp ajándékot kapnék) :-).

A hímzéshez 28ct Zweigart Misty Blue anyagot választottam és hófehér Anchor fonalat. Két szálon két szállal hímzem (becsületesen bevallom, hogy egy szálon egy szállal akartam, de annyira nem adta ki az anyag a mini x-eket, hogy pár öltésnyi próbálkozás után feladtam).

Jelenleg itt tartunk (hála az égnek túl a kereten :-P ):



Kíváncsian várom, mi költözik majd a fenyők mellé!


Update: A fényképekre mindössze négy napot kellett várnom (pontosabban arra, hogy olyan fényviszonyok legyenek amik lehetővé teszik a fényképezést...). Tényleg ősz van.

2010. november 6., szombat

Minta szerelem

Mármint egy újabb minta amibe beleszerelmesedtem. A http://cross-stitchers-club.com oldalon már jó rég regisztráltam, de eddig csak a napi free minták közül mentegettem el ínséges időkre ami tetszett.
Ezt a fácskát viszont az új tervezésű minták között találtam és elsőre annyira megtetszett, hogy képes voltam alig látható mennyiségű pontjaim nagy részét is rákölteni. Mi ez, ha nem szerelem :-) ?!



Persze ha már karácsonyi minta, nem tudtam ellenállni: ez is selyemmel készült. Egészen pontosan 18 ct halványszürke Aidán, sötétbordó fonal két szálával.
Nagyon mutatós! Most regélhetnék, hogy élőben mennyivel szebb és csillogós és ünnepi, és stb., de leírni úgysem lehet, úgyhogy - mivel reggel épp besütött a nap - megpróbáltam lefotózni. Hát, a legjobb kép ilyen lett:

Szóval a korábbi megállapításom tartom továbbra is: fényképen egyszerűen nem lehet visszaadni a látványt. De higgyétek el: érdemes dolgozni vele :-)!

2010. november 1., hétfő

Ezekben a napokban...

... annyi minden kavarog a fejemben. Lehet, hogy kicsit fura, de többek között ez is:


 
Creative Commons License
This Mű by http://gatokgetek.blogspot.com/ is licensed under a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License.