2010. augusztus 29., vasárnap

Vásárfia

A nagy költöztetés közepette egy napsütéses vasárnap sikerült eljutnom a pécsi vásárba. Na, jó legalábbis egy részébe, ahova már nagyon rég szerettem volna: a lomisokhoz.

Már önmagában a vásárok hangulatát is szeretem amióta az eszemet tudom (bár a családi legendárium szerint anno amikor megkérdezték tetszik-e a vásár azt válaszoltam, hogy tetszik, de jöjjünk vissza máskor, mert most túl sokan vannak). A lomisok között pedig előtör belőlem a kincskereső :-).
Egészen elképesztő dolgokkal lehet találkozni: az egyik árus kazalnyi alaplap között üldögélt; a másik számomra azonosíthatatlan alkatrészeket rendezgetett; volt aki előtt glédában álltak a zománcozott vödrök és tejes edények néhány viharlámpa és bontott kandalló csempe társaságában; voltak könyvesek és persze voltak akinél ömlesztve volt megtalálható minden amit csak el lehet képzelni.

Hogy én mit kerestem? Amióta sűrűbben látogatom a képkeretezőt, minden alkalommal ledöbbenek azon, hogy milyen árak vannak mostanság, úgyhogy kitaláltam, hogy megpróbálok keretezni. Szóval felújítandó képkeretekre vadásztam. Végül két nagyobb és két kisebb keret társaságában fejeztem be a vásározást, úgyhogy elégedett voltam :-). Sajnos eléggé rohannom kellett, így igazán alaposan csak itthon néztem meg miket is találtam:



A két kicsi kép párban volt és ahogy kinéznek szerintem az elégéstől mentette meg őket az eladójuk; az egyik nagy keretben egy valaha jobb napokat látott gobelin kutyafej lakik; a másik nagy kép pedig egy családi portré. Sokszor megnéztem már. 1937-ben látogatott el a család Zách fotográfus műtermébe Pécsett, hogy a kép elkészülhessen. Szerintem nagyon jól sikerült, a kisfiú morcosan komoly arckifejezése különösen tetszik:



A kisfiú... ha jól számolok úgy kb. 80 éves lehet mostanában. Annyira kíváncsi lennék, hogy hogyan került el a kép a fotográfustól a lomisokig... Ha tudna mesélni, biztosan érdekes történetet mondana el.
A kép háta sem semmi, még az eredeti keretező névre szóló papírja fedi:



Egyszóval, egyelőre nem nagyon van szívem szétszedni... Mondjuk ahogy a hímzéseimmel állok, nem is túl sürgős a dolog, de azért remélhetőleg lassan visszacsöppenek egy olyan kerékvágásba, ahol némi kreatívkodásnak is van helye, ideje (nekem meg energiám hozzá :-).

2010. augusztus 24., kedd

Értetlenkedős

Életemben eddig nem próbáltak meg annyiszor átverni, mint most a költöztetés során vagy annak kapcsán. Ingatlanközvetítő, szolgáltatók, költöztető cég...
Őszintén nem értem. Ha valaki szolgáltatásból szeretne megélni, akkor miért jó neki az, ha megpróbálja hülyének nézni az ügyfeleit? Manapság nem éri meg hosszú távra és jó hírnévre építeni?

Iszonyat energiákat emészt fel a saját érdekeink védelme, a hadakozás az ellen, hogy teljesen idiótának nézzenek... DE, legalább már látjuk az alagút végét :-)!



2010. augusztus 2., hétfő

Ici-pici sárkány

Mostanában kicsit túl sok dolog történik körülöttünk, velünk. Legalábbis az én ízlésemnek ez már sok, bármennyire is szeretem ha zajlik az élet. Sajnos ez látszik azon is, hogy sokkal ritkábban kerül hímzőtű a kezembe. De azért kerül :-).

Ezt a sárkány mintát már jó ideje kinéztem Z születése napjára, aztán mégis sikerült elintéznem, hogy csak az utolsó pillanatra készüljön el. Mondom, zajlik az élet rendesen.
Okiratos tartó borítójára szántam, így az eredeti méretben készítésről szó nem lehetett, úgyhogy - ha már lúd, legyen kövér alapon - egy szálon egy szállal hímeztem. Mondjuk amikor realizáltam, hogy mennyi fél- illetve háromnegyed öltés van a mintában, akkor azért felszaladt a szemöldököm - ha valakinek idegnyugtatóra van szüksége, bátran ajánlom akár hangyaszedés helyett is :-)!





A kész minta 3,7 * 2,6 cm nagyságú lett - igen, az ott mellette a pici kézimunka olló - és már csak arra vár, hogy megtaláljam a köré való anyagot és borítóvá alakítsam. Remélem nem kell a következő születésnapig várnia :-)!
 
Creative Commons License
This Mű by http://gatokgetek.blogspot.com/ is licensed under a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License.