Nem, tényleg nincs gond a naptárammal :-). A kis hópehely születésének oka egyértelműen
Jucus. Tőle érkeztek ugyanis azok a gyönyörű selyem osztott hímzők, amik nem hagytak békén és minden más hímezni-való elé furakodva időt és mintát kértek maguknak.
Előzetesen hallottam már annyi rosszat a selyem hímzőkről, hogy tulajdonképpen nem is értem, miért akartam kipróbálni. Ja, de mégis: nagyon kíváncsi voltam :-).
Tehát, fogtam a 14ct-s piros Aidámat, a
Tatjana válogatásában talált
mintát és a fehér fonalat, majd este nekiláttam. A korábban hallottak/olvasottak alapján erőt vettem magamon és a szokásosnál jóval rövidebb szálat vágtam, majd megpróbáltam befűzni a hímző két szálát. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Aztán levágtam a kibolyhosodott véget. Khm. Végül azért csak befűztem.
Eszméletlen furcsa volt, ahogy öltések közben csúszott a fonal. De elég gyorsan rájöttem, hogy ha öltés után azonnal rászorítok a másik kezemmel, akkor szépen fognak állni az x-ek és nem púposodnak erre-arra. Nem is volt gond, aztán egyszer csak csúszni kezdtek a szálak megint. Mármint egymáson. Akkor jött az a móka, hogy öltésenként igazítottam őket vissza, hogy elkerüljem a "hajfonatos" hatást. Nem mondom, hogy felhőtlenül boldog voltam.
Hirtelen felsírt ZZ, úgyhogy csapot-papot otthagyva mentem megnyugtatni. Amikor visszajöttem a hímzős helyemre, messziről ránéztem az addig elkészült kis darabra. És elvesztem. A fonal annyira gyönyörűen adta ki a mintát és úgy csillogott, hogy öröm volt nézni! Nem volt kérdés, hogy hímzem-e tovább :-). A rövid szállal nagyon jól jártam egyébként, még így is elég gyorsan bolyhosodott a fonal. Az elvarrás előtt piszkosul vigyáztam, hogy nehogy lecsússzon a tűről a szál, elsőre ugyanis ezt is sikerült összehozni. Na, ilyenkor visszafűzni az azért kihívás...
Összegezve: selyemmel hímezni macera. Nem is kicsit. DE bele lehet jönni :-) ! Ez fonaltípus ráadásul nem valami anyagtakarékos. DE a rövid szálakkal és óvatos manőverezéssel azért javítható a helyzet. A végeredményt alig lehet fényképezni, hogy mutasson is valahogy. DE élőben annyira szép és mutatós, hogy aki egyszer látta, tuti visszatér majd hozzá :-)!