2010. október 5., kedd

Télire

Nem, tényleg nincs gond a naptárammal :-). A kis hópehely születésének oka egyértelműen Jucus. Tőle érkeztek ugyanis azok a gyönyörű selyem osztott hímzők, amik nem hagytak békén és minden más hímezni-való elé furakodva időt és mintát kértek maguknak.
Előzetesen hallottam már annyi rosszat a selyem hímzőkről, hogy tulajdonképpen nem is értem, miért akartam kipróbálni. Ja, de mégis: nagyon kíváncsi voltam :-).

Tehát, fogtam a 14ct-s piros Aidámat, a Tatjana válogatásában talált mintát és a fehér fonalat, majd este nekiláttam. A korábban hallottak/olvasottak alapján erőt vettem magamon és a szokásosnál jóval rövidebb szálat vágtam, majd megpróbáltam befűzni a hímző két szálát. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Aztán levágtam a kibolyhosodott véget. Khm. Végül azért csak befűztem.
Eszméletlen furcsa volt, ahogy öltések közben csúszott a fonal. De elég gyorsan rájöttem, hogy ha öltés után azonnal rászorítok a másik kezemmel, akkor szépen fognak állni az x-ek és nem púposodnak erre-arra. Nem is volt gond, aztán egyszer csak csúszni kezdtek a szálak megint. Mármint egymáson. Akkor jött az a móka, hogy öltésenként igazítottam őket vissza, hogy elkerüljem a "hajfonatos" hatást. Nem mondom, hogy felhőtlenül boldog voltam.

Hirtelen felsírt ZZ, úgyhogy csapot-papot otthagyva mentem megnyugtatni. Amikor visszajöttem a hímzős helyemre, messziről ránéztem az addig elkészült kis darabra. És elvesztem. A fonal annyira gyönyörűen adta ki a mintát és úgy csillogott, hogy öröm volt nézni! Nem volt kérdés, hogy hímzem-e tovább :-). A rövid szállal nagyon jól jártam egyébként, még így is elég gyorsan bolyhosodott a fonal. Az elvarrás előtt piszkosul vigyáztam, hogy nehogy lecsússzon a tűről a szál, elsőre ugyanis ezt is sikerült összehozni. Na, ilyenkor visszafűzni az azért kihívás...



Összegezve: selyemmel hímezni macera. Nem is kicsit. DE bele lehet jönni :-) ! Ez fonaltípus ráadásul nem valami anyagtakarékos. DE a rövid szálakkal és óvatos manőverezéssel azért javítható a helyzet. A végeredményt alig lehet fényképezni, hogy mutasson is valahogy. DE élőben annyira szép és mutatós, hogy aki egyszer látta, tuti visszatér majd hozzá :-)!

5 megjegyzés:

  1. Nagyon szép lett, ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  2. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy ha végigsimítod a kész hímzést, olyan, mintha apró, puha gyöngyöket simogatnál:-)))) Csodálatosan ragyog a kész hímzés, de sajnos a képek valóban nem adják vissza (az én Mary Wigham kendőm is így jár minden fotózáskor...)

    VálaszTörlés
  3. Még csak az első karja (?) volt kész a hópehelynek, amikor Kála eléggé elkeseredett arccal megmutatta egy röpke "Na milyen?" kérdés kíséretében. Elragadtatott, "Ó! Olyan, mintha gyöngyből lenne!" kiáltásomra rezignált sóhajjal közölte, hogy "Ettől tartottam, akkor kénytelen leszek befejezni.". Ez a mindent elsöprő lelkesedés miért nincs benne a posztban?^^

    VálaszTörlés
  4. Leki, köszönöm!

    Jucus, tényleg! Mondjuk én a bobinát simogattam meg jó párszor :-D.

    VálaszTörlés

 
Creative Commons License
This Mű by http://gatokgetek.blogspot.com/ is licensed under a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License.