2010. február 27., szombat

Cserebere fogadom...

Be kell vallanom: nagyon szeretem a csereberét. Több oka is van ennek:
1. közgazdasági fogalommal élve a cserebere win-win szituáció (remélhetőleg mindkét fél úgy érzi, hogy jó üzletet kötött);
2. szeretek új embereket megismerni;
3. ez most kicsit furán fog hangozni: ki nem állhatom a világunkra jellemző hihetetlen mértékű szeméttermelést (nem, ez nem azt jelenti, hogy szemetet sóznék másokra, sem azt, hogy bárkitől is ilyesmit kaptam volna, hanem csak arra akarok utalni, hogy így olyan dolgok kelhetnek új életre, amik egyébként csak hányódnának össze-vissza haszontalanul). Nagyon klassz élmény, amikor valakinél kincsekre lelek vagy amikor az én dolgaim okoznak örömet másoknak!

A legutóbb N.Zsuzsával bonyolódtam csereberébe. Az oldalán járva és látva a szépséges ékszereit eszembe jutottak azok a kis kövek (egészen pontosan láva darabkák) amiket Santorinin járva gyűjtögettem. Már akkor is ékszert képzeltem belőlük, de sajnos a kivitelezéssel elakadtam. Megkerestem Zsuzsát, megegyeztünk egy babaruhácskás cserében és alig egy hét alatt elkészültek ezek a gyönyörűségek! Ezúton is nagyon köszönöm!







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 
Creative Commons License
This Mű by http://gatokgetek.blogspot.com/ is licensed under a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License.