Három generáció - egy tűpárna

A múltkoriban anyukám nálunk töltött pár napot. Amikor jön általában hatalmas csomagokkal érkezik, hogy megmentsen minket az éhenhalás fenyegető rémétől és ellássa ZZ-t megfelelő mennyiségű új játékkal. A nagy csomagból általában elő szokott kerülni egy nekem félretett pici pakk is, amiben olyan ereklyék lapulnak, mint az esküvői hajtűm, az évtizedekkel ezelőtt Kínából kapott óriás ceruzám és figurás illatos radírjaim. Vagy mint most: az óvodai zsákom.

Látszik rajta, hogy nem mai darab: kiszolgálta az ovis éveimet és még általánosban is használtam tornazsáknak.

A hímzés anyukám munkája, a zsák alapjául szolgáló szövetet pedig még a nagymamám szőtte a házi szövőszéken. Szerintem szépséges!

Sokáig nézegettem, hogy mi is legyen vele. Sajnos több része már annyira elvékonyodott, hogy nem használható és a sorhímzés feszessége is sokat gyengült, így ezektől búcsút vettem. Az üres anyagrészeket reményeim szerint keresztszemeshez fogom felhasználni, az óvodai jelemnek pedig megálmodtam egy tűpárnát.

Hááááát... Életemben ennyiszer még nem bontottam vissza egy munkámat sem. Egyrészt mert ilyen sűrűségű szövetre (1cm-en kb. 17 szál) még soha nem hímeztem, másrészt mert a kézi szövés soha nem lesz olyan egyenletes mint a gépi, így nagyon sokszor böktem félre. Ráadásul előre levágtam a kinézett anyagot, csak azt nem néztem meg, így ki tudom-e feszíteni a hímzőkeretbe. Aztán kiderült, hogy az sem egy díjnyertes ötlet, hogy a keretet két oldalról kezdem el hímezni, ugyanis ha ott csúszok egy szálat, akkor bonthatom az egyik oldalt teljesen. N.B. a száljelölő tű nem úri huncutság, szerzek is belőle párat. Szóval megnehezítettem a saját dolgomat rendesen, de azért csak elkészült és minden nyűgével együtt nagyon szerettem hímezni!

A párnácska hátoldalára három monogram került, mivel ha jó pár év eltéréssel is, de hármunk keze munkája van benne.

Most már csak az kéne, hogy még legalább három generáció használja is :-) !