Amióta az eszemet tudom hosszú hajam van: volt nagyon hosszú, hátközépig érő, váll alá érő, de a lényeg, hogy mindig hosszú. A hosszúságán kívül van még egy állandó tulajdonsága: meglehetősen erős szálú, úgyhogy a fodrász - hangulattól függően - vagy síró- vagy röhögőgörcsöt kapott, ahányszor valami extrább frizurát szerettem volna. Így lett jó barátom a hajcsat. Van belőle tűzzománcos, fafaragott, Zazienak köszönhetően szépséges gyöngyhímzett és nagyon szeretem őket!
A múltkoriban belefutottam egy bizsubolt 50%-os akciójába és a készletek mélyén ráakadtam két teljesen sima francia csatra amiket - szerencsére - nem tudtam ott hagyni. Az Edigével csereberélt Keresztszemes újságok egyikében pedig megakadt a szemem egy tibeti mintán amit szerintem egy az egyben csatra teremtettek.
A kettő találkozásából pedig ez lett. Persze nem tökéletes - hogy csak egyet említsek: a leírással szemben szerintem ez a szálsűrűség simán elbírta volna a három szálas hímzést -, de azért tetszik és azt hiszem lesz még folytatás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése