A hétvégén komoly válsághelyzet állt elő. Kiürült a mama mézesét rejtő fémdoboz. ZZ gyakorlatilag nem akart hinni a szemének, amikor a nagy reklamálásra letettem elé a dobozt és látta, hogy valóban nincs benne semmi.
A mézes sütés mestere a családban anyukám, aki jól nevelt nagymama módjára folyamatosan gondoskodik is arról, hogy ne szenvedjünk hiányt ebben az alapvető élelmiszerben. Viszont most idő előtt nyakára hágtunk a készleteknek, ami különösen azért jött rosszkor, mert az amúgy elképesztő étvágyú gyerekem az MMR oltás áldásos mellékhatásainak köszönhetően nem csak belázasodott, hanem enni sem nagyon akaródzott neki. Kivéve persze mézest. Az ugyanis bárhol és bármikor jöhet. Úgyhogy anya-mama küldte a receptet és nekiláttunk.
A receptet valamikor régen még egy szekszárdi mézeskalácsos mester osztotta meg a nagyközönséggel, anyukámnál egy kicsit már megsárgult újságkivágás őrzi:
Hozzávalók:
1 kg liszt
30 dkg porcukor
25-30 dkg folyékony méz
20 dkg olvasztott margarin
2 tojás
1 ek szódabikarbóna
fűszerek (fahéj, szegfűszeg, citromhéj vagy manapság mézeskalács fűszerkeverék)
Az olvasztott margarint és mézet összedolgozzuk, hozzáadjuk a porcukorral és szódabikarbónával elkevert tojásokat, végül beleforgatjuk a fűszeres lisztet.
A tésztának legalább néhány órát pihennie kell, de ha van ideje a hűtőben éjszakázni az még jobb.
3-5 mm vastagra nyújtjuk a tésztát, szívünknek kedves formákat szúrunk ki belőle, megkenjük tojássárgával (hogy igazán szép legyen a fénye, sütés előtt jó ha hagyjuk megszáradni a tésztán), majd sütőpapíron 180 fokos sütőben aranybarnára sütjük.
A családi fejlesztésű extra változathoz a tésztából téglalap alakot vágunk, közepére legalább egy éves - vagyis a szeletelhető sűrűségű :-) - házi szilvalekvár kerül és így sütjük ki a párnácskát.
Fémdobozban nagyon sokáig eltartható, már ha van a családnak elég önuralma...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése