Ahogy beléptünk novemberbe, valahogy hirtelen kézzelfogható közelségbe került a téli ünnepkör (és nem csak amiatt, hogy az október óta kerülgetett télapók mellé megérkeztek az üzletekbe az első szaloncukor szállítmányok is). Pedig ez a hónap még az őszhöz tartozik és az utóbbi két nap is sokkal inkább volt indiánnyár, mint a tél előszele...
Mindenesetre úgy éreztem, időjárás ide - időjárás oda, hogy itt az ideje egy új, kicsit már téliesebb ajtódísznek :-).
Lebontottam a korábbi alapot, megmentettem amit lehetett az alapanyagok közül, majd magam elé készítettem azt a pici vödörnyi diót amit a sétáink során napról-napra szedegettünk össze. Régi tervem volt egy olyan ajtódísz, ami csak diókból áll össze. Ehhez sajnos még a mostani mennyiség sem volt elég, így a nagyobbakat kettészedtem (khm, a nagyobbakat... ezzel úgy voltam, mint optimista ember az evéssel: mindig a legnagyobbat szedtem ketté, így a végére már olyan darabok is sorra kerültek, amik soha nem is álmodták volna, hogy valaha méretesnek fognak minősülni :-).
A hungarocell alapot betekertem sötétkékeslilás krepp papírral, majd elkezdtem ragasztgatni a diókat. Ragasztottam és ragasztottam. És még egy kicsit ragasztottam. Majd másfél óra és másfél rúd ragasztópisztoly töltelék után pedig elkészült a koszorú. Került még rá néhány hópehely (még egy szemrevaló irizáló fogkrémes dobozból vágtam ki őket valamikor), kék és fehér zsenília drótból tekertem neki akasztót és már mehetett is az ajtóra.
Imádom rajta a különböző méretű diókat, az egészen aprók a kedvenceim :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése