Soha nem voltam egy kifejezett orchidea rajongó. Nagyon szeretem a virágokat - ebbe a kategóriába ugye beletartozik az orchidea is - és kb. ennyi. Hogy milyen kis hálás növényke, az akkor derült ki számomra, amikor a tél közepén az ablakpárkányon minden különösebb ápolgatás nélkül - na jó, mondhatnám úgy is, hogy a némileg spártai tartás ellenére - elkezdett virágokat bontani és abba sem hagyta, amíg 13 szépséges fehérség nem pompázott rajta, valahogy így:
Aztán, idén először sikerült eljutnunk a Syma csarnokban megrendezett az orchidea kiállításra. Bár a hatalmas tömeg nem kifejezetten tett jót az élménynek, gyönyörű virágokat láttunk:
Nem mondom, hogy mostantól gyűjtő lesz belőlem és orchidea szakirodalmat fogok bújni, de akár be is költözhet hozzánk még néhány példány :-). Mondjuk egy ilyesmi nagyon tetszene:
Ha már lúd, legyen kövér alapon ellátogattunk a szomszédban tartott lakberendezési kiállításra is. Láttunk is csoda dolgokat, de ami számomra a legérdekesebb volt: végre ki tudtam próbálni az igazi üvegfestést (igen, a lakberendezési kiállításon :-), mondjuk volt ott mangalica kolbászos és kecskesajt árus is...). Kicsit macerásabb, mint az üvegmatrica festés, idő kell neki és sok sok türelem - meg egy-egy doboz fogpiszkáló és fültisztító pálcika :-) - de határozottan látok benne fantáziát. Ezúton is köszönöm a lehetőséget Kandikó Évának!Most, hogy lassan lábalok kifelé a tavaszi fáradtság nevű izéből (khm, amiről eddig szent meggyőződésem volt, hogy csak városi legenda, ehhez képest szó szerint kifeküdtem tőle), elkezdtem megint kacsintgatni a hobby szekrényem felé. Szóval reményeim szerint nemsokára jövök tavaszi mindenfélékkel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése