Az idei első lekvár

Bár már jó ideje majd minden gasztroblog a rebarbarával van tele, nálunk egyszerűen beszerezhetetlen volt ez a növény (állítólag nem túl igényes, de a nehezen szerzett tő mégis simán kipusztult a minikertből, így saját termés most sincs). Végül a zöldséges külön kérésre ígérte meg, hogy megpróbál hozni, ha talál a nagybanin. És lőn :-)

Tegnap gyorsan felvásároltam a készlet harmadát, ma megvettem a második harmadot és szerintem holnap elhozom a maradékot is... El nem tudom képzelni, hogy kinek és főleg miért jutott először eszébe, hogy egy levélnyélből bármit is sütni-főzni kezdjen, de ezúton is sok szeretettel gondolok rá.

(A kép sajnos nem saját, a mixonline-ról származik.)

Rebarbara lekvár (Donna Hay nyomán)
hozzávalók:
1 kg tisztított és feldarabolt rebarbara (ez bruttósítva kb. 1,5 kg)
3 db hámozott és darabolt zöldalma
1 rúd vanília
125 ml víz
3 ek citromlé
80 dkg cukor
A rebarbarát az almával, a félbehasított vaníliarúddal és a vízzel kb. 5-10 perc alatt puhára pároljuk. Hozzáadjuk a citromlevet és a cukrot. Fedő alatt ismét felforraljuk. Majd fedő nélkül, vagy félig fedve, időnként a létező leghosszabb fakanalunkkal kebergetve 45 percig főzzük. (A fakanál nem vicc, cukrozás után a massza undok módon köpködőssé válik, a forró lekvár pedig nagyon fájdalmasan tud égetni :-S.)
Alaposan kitisztogatott üvegekbe töltjük, az üvegeket pár percre fejtetőre állítjuk (előtte nyilván rácsavarjuk a tetőt :-), majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Sajnos nem túl szapora: ebből a mennyiségből nálam 6 bébiételes üvegnyi lekvár lett. De az íze kárpótol mindenért, egyszerűen isteni!
Nagy lelkesedésemben kitaláltam, hogy ezt a finomságot meg kell osztanom Z-vel. Bevonultam a szobába és győzedelmesen az orra alá dugtam a lekváros kanalat. Szemét le nem véve a számítógépről megkóstolta, majd közölte: hmmm, egész kellemes... Kis híja volt, hogy fejbe nem kólintottam a kanállal (kellemes a lábvíz, ez a lekvár nem egészen az a kategória), de jó hitvesként inkább adtam neki még egy esélyt (és falatot), ezzel sikerült elérnem a "kifejezetten finom" minősítést (hogy ez a lekvárnak szólt, vagy látta a szememből kicsapó villámokat, azt hagyjuk). Tanulság: játék közben ilyen földi dolgokkal jobb ha nem zaklatom.