A poncsó, a klepetus és a süniruha

Mindig is nagyon büszke voltam arra, hogy jól tudok utazáshoz pakolni.

Első lépés: kiválogatott holmit felhalmozni tematikusan az ágy tetejére.
Második lépés: ellenőrizni, hogy megvan-e minden.
Harmadik lépés: mindent bepakolni a táskákba.
Ennyi.
Eddig még mindig bevált. Viszont az is igaz, hogy eddig nem tombolt körülöttem egy kisebb fajta forgószél.

Azt hiszem, a hiba valahol a második és harmadik lépés között következhetett be, amikor pár percre elhagytam a tetthelyet. Mivel bepakolás előtt már nem tartottam újabb ellenőrzést, csak megérkezéskor tűnt fel, hogy rövidebbek vagyunk pár aprósággal.
Példának okáért lába kelt ZZ mellényének, ami alapvetően nem túl nagy probléma kivéve, ha odakinn Szibéria tombol méghozzá úgy, hogy a lakásban is elkelne egy felső a body fölé.

Mit tehetünk ilyenkor?
Elmegyünk bevásárolni. Ez jó megoldás, viszont túl egyszerű és különben sincs kedvünk kimenni a hidegbe.
Körbenézünk a Mama varrós dobozában, ahonnan előkerül egy darab polár anyag. Innen már csak négy nyisszantás és két patent választ el minket a tökéletes otthoni "mineknevezzelek" felsőtől.

ZZ imádta a rucit, mi meg őt benne :-) Sajnos a díszítés elég szegényesre sikerült, a dekorációt teljessé tevő sünike még ma is csak papíron létezik. De ugye ami késik...