Ti mit szoktatok csinálni a szikkadt, szárazba hajló kenyérrel? Én egy darabig gyűjtögettem, ledaráltam, tartogattam, majd molytalanítottam és kidobtam. Egyszerűen nem készül nálunk annyi rántott akármi, amihez egy évben akár egy marék morzsa is elfogyna. Kidobni viszont sajnáltam. Ééééés, akkor botlottam bele a Budin de Pan receptjébe Limaránál.
Azóta többször is készült. Gyakorlatilag bármilyen maradék péksütemény eltüntetésére alkalmas. Készült már kalácsból, briósból és persze "mezei" kenyérből is. A receptje nálunk kb. így néz ki:
30 dkg szikkadt péksütemény (akár vegyesen is)
15 dkg barnacukor (DE az alapanyagtól függően ez a mennyiség természetesen csökkenthető és sima cukorral is teljesen jó!)
1 ek házi vaníliás cukor (vagy 1 csomag vaníliás cukor)
1/2 l tej
3 tojás
csipet só
ízlés szerint fahéj
A kockára vágott alapanyagot rétegezzük a cukorral, majd nyakon borítjuk a tejjel. Kicsit lenyomkodjuk (a krumplinyomó tökéletes eszköz erre a célra), majd várunk úgy 1-4 órát. Közben a családból aki a konyhában jár, nyomkodja meg egy kicsit a masszát a célszerszámmal.
Amikor letelt az idő/úgy látjuk, hogy szépen átjárta a cukros tej fogjunk egy villát és alaposan kevergessük át. Aki szereti (mi nagyon), ízesítheti fahéjjal és valahogy úgy gondolom, hogy némi csokireszelék sem rontaná el. Végül adjuk hozzá az egy csipet sóval felvert tojásokat.
A masszát egy sütőpapírral bélelt hamis őzgerinc (nem a hullámos, hanem a sima :-) formába szoktam beleigazítani, majd vízzel teli tepsiben állítva sül az előmelegített sütőben 180 fokon 1 órát. Aztán - mivel nekem ezen a hőmérsékleten még soha meg nem emelkedett - feljebb csavarom 200 fokra, újabb 15-25 perc alatt szépen megpirul és a felfújtakhoz méltóan megemelkedik.
Innen már csak annyi türelem kell, amíg kihűl. Önmagában, lekvárral vagy bármilyen öntettel nagyon jól működik! Ahol akad némi szikkadt kenyér, egy próbát mindenképpen megér :-).
Azóta többször is készült. Gyakorlatilag bármilyen maradék péksütemény eltüntetésére alkalmas. Készült már kalácsból, briósból és persze "mezei" kenyérből is. A receptje nálunk kb. így néz ki:
30 dkg szikkadt péksütemény (akár vegyesen is)
15 dkg barnacukor (DE az alapanyagtól függően ez a mennyiség természetesen csökkenthető és sima cukorral is teljesen jó!)
1 ek házi vaníliás cukor (vagy 1 csomag vaníliás cukor)
1/2 l tej
3 tojás
csipet só
ízlés szerint fahéj
A kockára vágott alapanyagot rétegezzük a cukorral, majd nyakon borítjuk a tejjel. Kicsit lenyomkodjuk (a krumplinyomó tökéletes eszköz erre a célra), majd várunk úgy 1-4 órát. Közben a családból aki a konyhában jár, nyomkodja meg egy kicsit a masszát a célszerszámmal.
Amikor letelt az idő/úgy látjuk, hogy szépen átjárta a cukros tej fogjunk egy villát és alaposan kevergessük át. Aki szereti (mi nagyon), ízesítheti fahéjjal és valahogy úgy gondolom, hogy némi csokireszelék sem rontaná el. Végül adjuk hozzá az egy csipet sóval felvert tojásokat.
A masszát egy sütőpapírral bélelt hamis őzgerinc (nem a hullámos, hanem a sima :-) formába szoktam beleigazítani, majd vízzel teli tepsiben állítva sül az előmelegített sütőben 180 fokon 1 órát. Aztán - mivel nekem ezen a hőmérsékleten még soha meg nem emelkedett - feljebb csavarom 200 fokra, újabb 15-25 perc alatt szépen megpirul és a felfújtakhoz méltóan megemelkedik.
Innen már csak annyi türelem kell, amíg kihűl. Önmagában, lekvárral vagy bármilyen öntettel nagyon jól működik! Ahol akad némi szikkadt kenyér, egy próbát mindenképpen megér :-).
Jó ötlet, köszönöm szépen. :)
VálaszTörlés...és finom is. :D
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy nektek is bejött :-)!
VálaszTörlés