Igaz, hogy korábban elsírtam, mennyire felháborodtam a mézes joghurt minősítésén, de roppant igazságtalan lenne, ha nem vallanám be, hogy Szabó Magda könyvének minden sorát nagyon élveztem!
Először is: Görögországról szól. Amit imádok. Rendületlenül. Akkor is ha Balkán, akkor is ha nem trendi, akkor is ha válság van. Így jártam.Másodszor: lenyűgöző, hogy Szabó Magda képes volt úgy írni a múzeumi látogatásokról, történelmi emlékhelyekről, hogy valóban lenne kedvem elmenni és kőről kőre végignézni mindet. Mi ugyanis - hogy finoman fejezzem ki magam - nem vagyunk romturisták (nehogy valaki sértésnek vegye!), vagyis nem elsősorban a történelmi emlékek miatt szeretjük ezt az országot.
Harmadszor: egyszerűen elképesztőnek tartom az írónő műveltségét. Azt, hogy minden helyszínen azonnal eszébe jutnak a vonatkozó irodalmi alkotások, akár magyar, akár latin, akár más nyelven és azok írói, az írók életrajzai. Azt pedig pláne, hogy ennek a tudásnak a legnagyobb részét az iskolás éveire vezeti vissza. Azt hiszem, lehetett némi különbség az oktatási rendszereink között... Az első pár oldalon furcsa is volt a hatalmas információ áradat, azt hittem, túl tömény lesz ez így. De nem, egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy ne olvassam végig (olyannyira nem, hogy mivel a nyaraláson kikölcsönzött példányról volt szó, képes voltam lámpát kapcsolni este a Balaton mellett, hogy a végére tudjak érni még a hazautazás előtt - igen, a szúnyogok is élvezték :-).
Ajánlom mindenkinek, aki szereti Görögországot, a személyes élményekkel átitatott útinaplókat, és akit érdekel, hogy milyen volt utazni akkor, amikor vízum nélkül még mozdulni sem lehetett és a nyaralási költségvetést a valutakeret határozta meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése