Legalábbis így érzem magam. A "Drága Kumacs!" Szabó Magda Haldimann Évának írt leveleinek gyűjteménye, válogatása. És hát...
A levél személyes műfaj, mi más lenne. Lehet arra hivatkozni, hogy közérdekűek, irodalomtörténeti forrásértékkel bírnak, de eredendően akkor is olyan írások, amiket szerzőjük nem a nagyközönségnek szánt. És naná, ettől igazán érdekesek...
Szabó Magda levelei bepillantást engednek magánéletébe, házasságába, férje munkásságának elismertetéséért folytatott harcába. Van bennük öröm, nehézség, betegség, halál. És ott van bennük az irodalmi élet, nagy alakjaival együtt a rendszerváltás előtt és után.
Rendkívül érdekes írások és valószínűleg felhőtlenül tudtam volna élvezni őket, ha nem szerepelt volna egyik levélben, hogy "Ami most következik, az holt halálos titok, el ne áruld valakinek.", másikban pedig, hogy ezt most "csak neked, mert benned bízhatok". A csúcs pedig kétségtelenül a Lengyel Balázs leveles könyve kapcsán írt néhány levél volt, amikor a genfi és a magyar Kumacs is "majd infarktust kapott" amikor "részletes és abszolút baráti célra írt" közvetítését viszontlátta a kiadásban.
Szóval nem tudom Szabó Magda szerette volna-e leveleit ilyen formában a nagy nyilvánosság elé tárni, vagy úgy járt volna el, mint a Kérő I. hagyatékában talált és neki/róla írt szerelmes levelekkel teli "dugig írt, ló nagyságú spirálfüzetekkel" amiket a fűtési szezonban archivált a kályhában. Nem tudom és ez kissé zavar, ugyanis ettől érzem magam kukkolónak - bármennyire szívesen is olvastam a leveleket. Tudom, én egy oximoron vagyok :-)
"engem Janikovszky Éva írt, velem mindig történik valami"
Szabó Magda levelei bepillantást engednek magánéletébe, házasságába, férje munkásságának elismertetéséért folytatott harcába. Van bennük öröm, nehézség, betegség, halál. És ott van bennük az irodalmi élet, nagy alakjaival együtt a rendszerváltás előtt és után.
Rendkívül érdekes írások és valószínűleg felhőtlenül tudtam volna élvezni őket, ha nem szerepelt volna egyik levélben, hogy "Ami most következik, az holt halálos titok, el ne áruld valakinek.", másikban pedig, hogy ezt most "csak neked, mert benned bízhatok". A csúcs pedig kétségtelenül a Lengyel Balázs leveles könyve kapcsán írt néhány levél volt, amikor a genfi és a magyar Kumacs is "majd infarktust kapott" amikor "részletes és abszolút baráti célra írt" közvetítését viszontlátta a kiadásban.
Szóval nem tudom Szabó Magda szerette volna-e leveleit ilyen formában a nagy nyilvánosság elé tárni, vagy úgy járt volna el, mint a Kérő I. hagyatékában talált és neki/róla írt szerelmes levelekkel teli "dugig írt, ló nagyságú spirálfüzetekkel" amiket a fűtési szezonban archivált a kályhában. Nem tudom és ez kissé zavar, ugyanis ettől érzem magam kukkolónak - bármennyire szívesen is olvastam a leveleket. Tudom, én egy oximoron vagyok :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése