Hogy mi közük egymáshoz? Augusztusban volt néhány programok szempontjából elég zaklatott hetünk. Így fordulhatott elő, hogy kedvenc kenyerünk csak várt és várt, de csak nem fogyott el. Budapestre indulásunk előtt még volt még annyi lélekjelenlétem, hogy betegyem a hűtőbe (megmentve ezzel a biztos kidobástól), így mire hazaértünk, egy tökéletesre szikkadt kenyérke várt minket.
És ha már van így esett, nem is készülhetett belőle más, mint budin de pan.
Az eredeti recepthez képest annyit változtattam, hogy a tejes-kenyeres masszába sokkal kevesebb cukrot tettem (10-12 dkg-ot), azt is a barna fajtából; és megspóroltam magamnak a sütőforma kikaramellizálását. Helyette egy marék barna cukrot szórtam a jénai aljába egyenletesen és erre öntöttem óvatosan a masszát. Meglehetősen finom lett :-) (És még így is bőven elég édes, karamellt mi nem is tettünk rá.) A fiúknál nagy sikere lett, a fényképen egészen konkrétan az utolsó két falat látható...
Szép volt, jó volt, ami kimaradt azt pedig megnézzük legközelebb :-)! Addigra talán menni fog az éjszakai fényképezés is. A kivilágított Duna partért érdemes megtanulni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése