Kelta örvény

Amikor a saját poháralátétem elkészült, Z mondta, hogy valami ilyesmit ő is el tudna képzelni magának. Lehet ennek ellenállni? :-) Így elkészült az újabb csészealj. (Ami az elődjéhez hasonlóan szintén kacsintgatott az UFO-vá válás felé; de azért csak sikerült a jó úton tartani :-)

A mintát elég gyorsan sikerült kiválasztani: kezembe került egy kelta motívumokkal teli könyv, abból néztem ki pár versenyzőt, Z pedig rábökött, hogy melyik is legyen. (Mondjuk én is erre szavaztam volna, szerintem nagyon passzol bármilyen pohár alá: teljesen olyan, mint a keveredő innivaló.)

Alapanyagnak 18 ct-s fekete Aidát választottam, hogy a minta bele is férjen majd a poháralátét keretbe (és azért feketét, hogy azt a részt már ne kelljen külön kiböködnöm :-).
Anchor fonalakkal hímeztem és most először kicsit csalódott vagyok: eddig még soha nem volt olyan gondom, hogy az Anchor is bolyhosodott volna öltögetés közben, most viszont nem tudtam elég rövid szálat vágni ahhoz, hogy megússzam... Remélem, csak egy kicsit gyengébb szériába húztam bele, és nem valami színvonalváltásba csöppentem. Mindenesetre sok sok minden más mellett ez is közrejátszott abban, hogy csak most került sor a befejezésre. Olyan bosszantó, amikor foszlik a szál és állandóan vagdosni kell, nem?
Ettől függetlenül a végeredmény nagyon tetszik, és ami a legjobb, hogy nem csak nekem :-)!