Tűnékeny kanava

ZZ szereti a zenét, azt is ami "készen" van és azt is, ha mi zenélünk neki. Sőt, már ő is próbálkozik, rázza a rumbatököt, pengeti a gitárt és fújja a furulyát :-). Utóbbi Z anyukájának is annyira megtetszett, hogy eldöntötte: ő is megtanul játszani rajta. Így aztán egyértelmű volt, hogy születésnapjára egy furulyát kap tőlünk. És hogy valami kézzel készült is legyen: egy tokot is hozzá.

Farmer anyagból készült, a záró részén egy "R" betűvel.
"Figyelj csak, végülis egy "F" is lehetne rajta, nem?
???
Tudod: furulya!"
Természetesen nem jutott eszembe, hogy összevarrás előtt ráhímezzem a mintát az anyagra (mint említettem párszor hihetetlen érzékem van ahhoz, hogy megnehezítsem a saját dolgomat). Szóval, előszedtem a szekrény mélyéből a DMC illékony kanaváját, leszámoltam a mintát, kiszabtam hozzá a szükséges darabot, felférceltem, majd nekiláttam hímezni (bónuszként: a tok záró része két réteg anyagból készült, így a két réteg _között_ öltögettem - a művelet végén pedig érdemei elismerése mellett nyugdíjaztam az immár enyhe C alakot formázó tűmet).


Nos, az illékony kanava nagyon jó eszköz, ha épp nem vászonra szeretnénk mintát varázsolni.
DE: nagyon nehéz vele szépen hímezni (legalábbis nekem). Egyrészt zavaró, hogy csillog a felülete; másrészt a csillogás és a relatíve nagyobb lukak miatt nehéz megoldani, hogy egyenletes legyen a hímzés. Cserébe viszont tényleg elillan (illetve meleg vízben elolvad), nem kell kihúzogatni, mint a segédvásznat. Ettől függetlenül momentán úgy érzem, nem fogok rendszert csinálni a használatából.