Na jó, ez kicsit túlzás, de talán ennyi még belefér :-). A 8. házassági évfordulónkra Z meglepett egy gyönyörűséges virágcsokorral. Nagyon szeretem a virágokat, de roppant módon nem érzem fair dolognak, amikor néhány nap múltán dobhatom ki az elhervadt csokrot, az valahogy olyan lelombozó. Szóval, amióta az eszem tudom, mentem ami menthető :-). Régebben szárítottam csokrokat egyben, aztán préseltem virágokat, gyűjtögetem a szalagokat, meg minden dekorációs dolgot. A mostani csokorból pedig a kedvenc tovább hasznosítható részem vitathatatlanul a gyönyörűséges bordó tüll lett, amit - papír helyett - használt a virágkötő.
Nézegettem egy darabig, hogy mihez is lehetne kezdeni vele, aztán eszembe jutott, hogy stílszerűen virágot gyártok belőle. Amúgy is régóta tervben volt, hogy kipróbálom a lollipop virágozást, most pedig az ölembe pottyant az alapanyag! Úgyhogy szabtam mindenféle méretű köröket, gyújtottam egy mécsest és nekiláttam (sok helyen ajánlgatják az öngyújtót is, szerintem a mécses lényegesen egyszerűbb és biztonságosabban kezelhető). Mindenesetre mindenképpen javaslom, hogy egy kis tálka víz legyen a közelben, ha megszaladnának a lángok, akkor legyen miben oltani :-). Egyébként gyorsan rá lehet érezni, hogy mi az a távolság a lángtól, ahol már pöndörödik az anyag, de még nem gyullad meg. Egy este elkészültek a szirmok, egy másikon pedig összeállítottam belőle a virágokat.
A közepükbe gombturiban még régebben beszerzett füles gombok kerültek, így aztán tényleg mondhatom, hogy újrahasznos virágaim vannak :-) méghozzá szám szerint hatan. Már van tervem a felhasználásukra is, de ehhez szokás szerint még szükségem van némi időre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése