Jellemző erre a rohanós évre, hogy már nagyon advent vége felé járunk, mégis csak most jutottam el odáig, hogy megmutassam az idei adventi naptárunkat... Kérem szépen, igazi családi koprodukcióóó eredménye látható:
- a zsákocskákat gyönyörűre varrta és horgolással díszítette: mama;- a fácskát polifómra rajzolta és kiszabta: apa;
- a zsákokat szabta, megtöltötte és számozással ellátta: anya.
És aki minden reggel legkésőbb hatkor kirohan a szobájából a fa elé csomagot bontani: ZZ :-D.
Külön művészet volt meggyőzni a fát, hogy legyen kedves fenn maradni a polcon. Először ragasztóval próbálkoztunk, másnapra leesett. Aztán visszatettük sokkal több ragasztóval, megint leesett. Ekkor elballagtunk a 100 Ft-os boltba, vettünk három műanyag akasztót és damilt. Az akasztók mentek a polc tetejére, a damilt átfűztem a fán (két helyen is, hogy nehogy kiszakítson belőle egy darabot) és felakasztottuk. Egész jól bírja, bár pár napja éjjel (naná, mert az ilyesmi _mindig_ éjszaka történik) nagy zajjal az egyik akasztó megadta magát és lerepült, de a másik kettő még tart, és ezt a pár napot már csak túlélik :-).
A csomagokba került aszalt gyümölcs, állatfigurás keksz, némi drazsé és rengeteg régi Kinder figura, amikre sikerült csereberével szert tennem (fa vonatok, hajók, repülők; kisautóba utasnak való pici figurák), autós zokni, foglalkoztatókönyvre beváltható kupon. Megpróbálkoztunk az élmény meglepetéssel is cirkuszjegy formájában, de az előadás annyira borzalmas volt, hogy az első félidő után - ZZ kérésére, és a mi nagy megkönnyebbülésünkre - inkább hazajöttünk. De azért volt élmény: a pattogatott kukorica :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése