Nyuszi torta

Mert van, ami továbbra is egyértelmű: vagyis, ha szülinap, akkor házi szülinapi torta :-). ZZ alaposan meglepett, amikor néhány hete megkérdeztem, milyen tortát szeretne. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy nyuszisat. Néhány nap elteltével visszakérdeztem, mert valahogy nagyon valószínűtlennek tűnt, hogy autó imádó gyermekünk tényleg nyuszi tortát szeretne, de továbbra is határozottan kitartott a hosszú fülű mellett. Mindig meg tud lepni :-).

Első gondolatom az volt, hogy stílszerűen répatortát sütök,de Z határozottan leszavazta, hiába győzködtem, hogy ha már a sütőtökös muffin is nagyon bejött neki igazán adhatna egy esélyt a répának is. Így egy piskóta jellegű tésztát sütöttem:
5dkg vajat 10 dkg porcukorral krémesre kevertem, aztán egyesével hozzáadtam három tojás sárgáját. Került bele egy teáskanál reszelt citromhéj és egy zacskó vaníliás cukor. Beleforgattam a három tojás felvert habját és végül óvatosan belekevertem 12 dkg lisztet és 1/2 zacskó sütőport.

És mehetett is a sütőbe. Illetve mehetett volna. Ugyanis hiába kerestem, égen-földön nem találtam a 26 cm-es tortaformámat (mondjuk a 24 cm-eset sem...). Miután bemásztam az összes szekrény leghátsó szegletébe is - természetesen bármi eredmény nélkül - a tavalyi forgatókönyv szerint ismét Z anyukájától kértem kölcsön a megfelelő célszerszámot. Lassan hagyományt teremtünk... Mindenesetre a tészta ment végre a sütőbe 160 fokon 40 percre.
A krémet nem bonyolítottam túl, egy gesztenyemasszát lazítottam mascarponéval és készenlétbe helyeztem a házi baracklekvárt. A tésztát kettévágtam, egyik felére lekvár, másikra gesztenyekrém került, majd Z szörnyülködései közepette egymásra tettem őket (na jó, egy kicsit magasról sikerült). Időközben Z megrajzolta a nyuszit és a sablon segítségével kiszabtuk a füleket, a "maradék" pedig a fej lett.

A bevonathoz 30dkg porcukrot és 15 dkg tejport átszitáltam, majd 2 ek olaj, 4 ek víz és 1 ek méz segítségével összeállítottam. Na most, a receptet csak azért írtam le, hogy aki ilyennel találkozik, annak eszébe ne jusson elkészíteni. Mert az egy dolog, hogy nyújtható lesz, de simán beleragad mindenbe (a szilikonos sütőpapírba is!), szóval nagyobb darabot áttenni a tortára kb. reménytelen. Mi végülis azt játszottuk, hogy pici darabokat kilapogattam, aztán a tésztán illesztettük össze vizes kézzel. Nem tökéletes, de működött. (A másik ami miatt nem ajánlom a receptet, az a massza íze. Valami elképesztően édes és igazából finomnak csak nagy jóindulattal lehet nevezni.)

Végül dekoráltunk némi drazsé és tortadara, valamint saslik pálcikák segítségével. Jó volt :-).


Másnap az ünnepelt nagy ugrálások közepette megállapította,hogy: Nyuszi! Majd a világ legtermészetesebb dolgaként elkezdett kirakózni a nyúl száját alkotó drazsékkal :-D.