Július 29.

Az első, amikorra nem veszem meg a legújabb Leslie L. Lawrencet.

Nagyon csípné, ahogy ZZ beszélget mostanában és biztos, hogy jókat építkeznének együtt. Már amikor nem a szőlőben kergetné... Kicsit másként alakult. 65 lenne ma.

Cseverke játéka

Cseverke könyvtára egy mesés darabját lehet megnyerni. Nagyon jó minták vannak benne, igencsak szívesen fogadnám :-)!

"Drága Kumacs!" avagy kukkoló lettem

Legalábbis így érzem magam. A "Drága Kumacs!" Szabó Magda Haldimann Évának írt leveleinek gyűjteménye, válogatása. És hát...

A levél személyes műfaj, mi más lenne. Lehet arra hivatkozni, hogy közérdekűek, irodalomtörténeti forrásértékkel bírnak, de eredendően akkor is olyan írások, amiket szerzőjük nem a nagyközönségnek szánt. És naná, ettől igazán érdekesek...

"engem Janikovszky Éva írt, velem mindig történik valami"

Szabó Magda levelei bepillantást engednek magánéletébe, házasságába, férje munkásságának elismertetéséért folytatott harcába. Van bennük öröm, nehézség, betegség, halál. És ott van bennük az irodalmi élet, nagy alakjaival együtt a rendszerváltás előtt és után.

Rendkívül érdekes írások és valószínűleg felhőtlenül tudtam volna élvezni őket, ha nem szerepelt volna egyik levélben, hogy "Ami most következik, az holt halálos titok, el ne áruld valakinek.", másikban pedig, hogy ezt most "csak neked, mert benned bízhatok". A csúcs pedig kétségtelenül a Lengyel Balázs leveles könyve kapcsán írt néhány levél volt, amikor a genfi és a magyar Kumacs is "majd infarktust kapott" amikor "részletes és abszolút baráti célra írt" közvetítését viszontlátta a kiadásban.

Szóval nem tudom Szabó Magda szerette volna-e leveleit ilyen formában a nagy nyilvánosság elé tárni, vagy úgy járt volna el, mint a Kérő I. hagyatékában talált és neki/róla írt szerelmes levelekkel teli "dugig írt, ló nagyságú spirálfüzetekkel" amiket a fűtési szezonban archivált a kályhában. Nem tudom és ez kissé zavar, ugyanis ettől érzem magam kukkolónak - bármennyire szívesen is olvastam a leveleket. Tudom, én egy oximoron vagyok :-)

Zeusz küszöbén

Igaz, hogy korábban elsírtam, mennyire felháborodtam a mézes joghurt minősítésén, de roppant igazságtalan lenne, ha nem vallanám be, hogy Szabó Magda könyvének minden sorát nagyon élveztem!

Először is: Görögországról szól. Amit imádok. Rendületlenül. Akkor is ha Balkán, akkor is ha nem trendi, akkor is ha válság van. Így jártam.

Másodszor: lenyűgöző, hogy Szabó Magda képes volt úgy írni a múzeumi látogatásokról, történelmi emlékhelyekről, hogy valóban lenne kedvem elmenni és kőről kőre végignézni mindet. Mi ugyanis - hogy finoman fejezzem ki magam - nem vagyunk romturisták (nehogy valaki sértésnek vegye!), vagyis nem elsősorban a történelmi emlékek miatt szeretjük ezt az országot.

Harmadszor: egyszerűen elképesztőnek tartom az írónő műveltségét. Azt, hogy minden helyszínen azonnal eszébe jutnak a vonatkozó irodalmi alkotások, akár magyar, akár latin, akár más nyelven és azok írói, az írók életrajzai. Azt pedig pláne, hogy ennek a tudásnak a legnagyobb részét az iskolás éveire vezeti vissza. Azt hiszem, lehetett némi különbség az oktatási rendszereink között... Az első pár oldalon furcsa is volt a hatalmas információ áradat, azt hittem, túl tömény lesz ez így. De nem, egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy ne olvassam végig (olyannyira nem, hogy mivel a nyaraláson kikölcsönzött példányról volt szó, képes voltam lámpát kapcsolni este a Balaton mellett, hogy a végére tudjak érni még a hazautazás előtt - igen, a szúnyogok is élvezték :-).

Ajánlom mindenkinek, aki szereti Görögországot, a személyes élményekkel átitatott útinaplókat, és akit érdekel, hogy milyen volt utazni akkor, amikor vízum nélkül még mozdulni sem lehetett és a nyaralási költségvetést a valutakeret határozta meg!

Lidércke játéka

Lidércke játékát türkiz rajongóként nem tudtam kihagyni, úgyhogy most itt rontom a saját esélyeimet. Aki nem jelentkezik, drukkoljon nekem légyszi :-)!

Vitám Szabó Magdával

"Mulatságos helybeli ételkülönlegesség". A szemöldököm a plafon tájékán, nem akarok hinni a szememnek, elolvasom még párszor, de csak ez van odaírva... Hogy lehet ez?! Hogy írhatott ilyesmit?!

Meleg, párás a levegő. Ülök az erkélyen, egy kényelmetlen műanyag széken és a gondolataimat alig hallom a zakatoló klímaberendezésektől. Olvasom Szabó Magda: Zeusz küszöbén című könyvét és mélységesen megbántva érzem magam, ami azért - valljuk be - elég vicces.
Csakhogy... Ezt az "ételkülönlegességet" először egy hatalmas platánfa alatt üldögélve ettük, egy kis görög faluban, Potamiában, közvetlenül azután, hogy sikeresen túléltünk egy hegyi kirándulást. Ha nagyképű akarnék lenni, azt mondanám hegyet másztunk :-). Abszolút kezdőként nem volt egyszerű menet, de kidolgoztuk a családi taktikát: mindig csak a következő kanyarig mentünk el :-). Szóval a fél napos túra után a lábunk majd' leszakadt, hallgattuk a helyiek beszélgetését és a kifüggesztett kalitkában éneklő madárkát és gyakorlatilag köpni-nyelni nem tudtunk, amikor az idős tavernás bácsi mosolyogva kihozta elénk a mézes joghurtot. És nem mulatságos volt, hanem kb. az istenek eledelének éreztük (és ezen nem rontott a mézbe konzerválódott pici méhecske sem). Azóta is nagy kedvencünk.

Kísérleteztem már az itthoni előállításával, de a nálunk kapható joghurtok még csöpögtetés után sem lesznek olyanok, mint görög változataik. Pár napja viszont bevásárlás közben megláttam egy kék-fehér csomagolású tradicionális receptet hirdető joghurtot és próba szerencse alapján hazavittem. Igaz, hogy Lengyelországban gyártották, de bánja kánya ha egyszer a végeredmény görögös. Ééééés olyan!!!

Következzen a hihetetlen bonyolultságú recept:
végy egy sötétkék desszertes poharat (ha már görög :-), kanalazd bele a joghurtot, majd csorgasd meg mézzel és pakolj rá mézes dió darabokat.
Ülj le, dőlj hátra és élvezd az ízeket! Azt még Szabó Magda is elismeri, hogy nagyon frissítő desszert :-), kánikulában kifejezetten ajánlott.

Mézből az intenzívebb ízűek a legjobbak: fenyő, gesztenye, de mezei "vegyes virággal" is működik. A mézes dió házilagos előállítása hasonlóan bonyolult eljárás: fogunk egy üveget, félig töltjük mézzel, majd addig nyomkodjuk bele a diókat, amíg a méz még ellepi. Ha hagyjuk állni az csak jót tesz neki! (Szépen becsomagolva - akár más magokkal vegyítve - ajándéknak sem utolsó!)

(P.S. nyaralásunk egyik reggelén volt "szerencsém" megkóstolni a Danone mézes görög joghurt c. alkotását. Na, az mulatságos - bár ha jobban belegondolok tulajdonképpen viccnek is rossz...)

Sárga fekete, sárga fekete...

... jön a dzsungel fenegyereke!

Fekete-sárga, fekete-sárga:
tűzként lobban szeme lángja.

Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!
Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!

Sárga-fekete, sárga-fekete:
minden állat az eledele!
Fekete-sárga, fekete-sárga:
Éles karmát belemártja!

Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!
Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!

(Gryllus Vilmos: Tigris)

Játék Cinellával!

Az utolsó pillanatban sikerült felfedeznem Cinella blogját és játékát.

Jó ideje nézegetem ezt a könyvet - illetve a Foltvarázs újságok hátán lévő reklámjait - elképesztő munkák vannak benne! Jó lenne élőben is lapozgatni...

Véletlenek

Pár hete sikerült beszereznem egy nagyobb gyűjtemény Keresztszemes Magazint és Foltvarázs újságokat. Előbbieket nagyjából már sikerült átnéznem, de a Foltvarázsba csak bele-bele lapozgattam párszor. Úgy mint ma ebéd után.

Válogatás közben megakadt a szemem a 2005. márciusi szám címlapján lévő citromfán. Nagyon szeretem ezeket a mediterrán stílusú mintákat, reményeim szerint ha egyszer elkészül álmaim konyhája lesz helyük benne :-)

Nézegettem a mintát egy darabig és valahogy nagyon ismerősnek tűnt... Aztán fogtam magam, kisétáltam a konyhába és leemeltem a polcról ezt a dobozt.

Évekkel ezelőtt vettem még a DM-ben - khm, csak és kizárólag a mintája miatt, használatban azóta sem volt - amikor végre kirakták a leárazásra ítélt termékek közé :-)

A két minta az alkalmazott technikák miatti eltérést és a Foltvarázsos minta magyar feliratát leszámítva tökéletesen azonos. Z-vel megtárgyaltuk, hogy mennyi esélye volt annak, hogy a két citromfa ennyi év múlva nálunk találkozzon... Akkor ez most égi jel, hogy ezt a fácskát mindenképpen kihímezzem?! :-D



P.S.
A Keresztszemes Magazin néhány számát sikerült megdupláznom - a Cserebere blogra is felraktam - úgyhogy ha valakit érdekelne cserére, ne kíméljen!